Dr TÓTH IBOLYA Dr KOSÁRY JUDIT Dr MORAVCSIK ENDRE
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS 5
A CoQ10 BIOKÉMIÁJA 9
A CoQ10 tulajdonságai 9
A CoQ10 elhelyezkedése a sejtben 15
A terminális oxidáció helye az anyagcsere folyamatok rendszerében 19
A CoQ10 szerepe a terminális oxidációban 22
A CoQ10 szerepe a káros gyökös folyamatok kivédésében 29
A CoQ10 ALKALMAZÁSA A GYÓGYÍTÁSBAN 40
A CoQ10 diagnosztikai és terápiás alkalmazhatóságának vizsgálata 40
A tanulmányozott betegségtípusok kiválasztásának indokai 42
A különbözô betegségek nyomon követhetôsége a betegek vérplazmájának ×××vizsgálatával 45
A különbözô megbetegedések lefolyására jellemzô klinikai laboratóriumi vizsgálatok ×××típusai 45
Az emberi szervezet normális laboratóriumi értékei 48
A vérplazma CoQ10 szintjének mérése és a CoQ10 adagolása a kutatás során 63
A VIZSGÁLT BETEGSÉGTÍPUSOK ÉS AZ EREDMÉNYEK
×××BEMUTATÁSA 66
Szív és érrendszeri betegségek 66
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata szív és érrendszeri megbetegedésben ×××szenvedô betegek vérplazmájában 77
A CoQ10 adagolásával kapcsolatos tapasztalataink a szívsebészetben 93
A szívműtétek ismertetése 94
A májbetegségek és a zsíranyagcsere zavarai 99
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a májbetegek és zsíranyagcsere zavarban ×××szenvedôk vérplazmájában 104
A rosszindulatú daganatos megbetegedések 116
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a rosszindulatú daganatos betegségekben ×××szenvedô betegek vérplazmájában 121
Az immunbetegségek 126
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata az immunbetegségben szenvedô betegek ×××vérplazmájában 129
Egyéb megbetegedések 134
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a stresszállapot okozta panaszokban,
×××allergiás megbetegségekben és menopauzás panaszokban szenvedô
×××betegek vérplazmájában 136
A CoQ10 TERÁPIÁS ALKALMAZÁSÁNAK TÁVLATAI 150
FELHASZNÁLT IRODALOM 151
BEVEZETÉS
Az orvoslásban mindig vannak “csodaszerek”. Ezektôl a csodaszerektôl sokan azt remélik, hogy bármilyen betegségben is szenvednek, egyszeriben meggyógyulnak. Más csodaszerektôl használóik örökös vagy legalább sokáig tartó egészséget remélnek. Ilyen csodaszer volt valamikor például a C vitamin, egy idôben a különbözô prosztaglandinok, újabban ilyen csodaszerként emlegetik a koenzim Q (ubikinon) nevű vegyülettípust, ennek is egyik fajtáját, amelynek neve koenzim Q10. Mivel a koenzim Q10 vegyületet az orvosi szaknyelvben latinos elnevezése után CoQ10 jelöléssel rövidítik, a továbbiakban ezt a jelölést használjuk.
Több veszélye lehet annak, ha egy anyagot “csodaszernek” kiáltanak ki. Az egyik a túlzott elvárás vele szemben, mivel ez soha nem teljesülhet. A másik, nem kisebb veszély az, hogy a valóban elônyös tulajdonságokkal rendelkezô szer körüli állandó, gyakran teljesen tudománytalan és komolytalan hírverés az anyag használatától olyanokat elriaszt, akik azt sikerrel használhatnák.
Célunk az, hogy a kémiai, biokémiai és orvosi háttér felvázolásával bemutassuk a CoQ10 elônyös élettani tulajdonságait, terápiás alkalmazhatóságát, ugyanakkor bemutassuk használhatóságának korlátait. Összeállításunk elsôsorban orvosok és gyógyszerészek számára készült, de lapjait minden olyan érdeklôdô ereményesen forgathatja, aki a szerves kémiát és a biológiát legalább gimnáziumi szinten ismeri.
Mindenekelôtt le kell szögeznünk, hogy a CoQ10 nem gyógyszer, sôt nem is hatóanyag, hanem az élô szervezetek valamennyi sejtjében, így az emberi szervezetben minden sejtben elôforduló koenzim Q egyik variánsa. Az általános elterjedtségre utal a koenzim Q fajták másik, összefoglaló neve, az ubikinon, amely latinul “mindenütt jelenlévô”-t jelent.
A továbbiakban a koenzim Q hatásai közül kizárólag az emberi szervezetre gyakorolt hatásokkal, azaz a humán vizsgálatok eredményeivel foglalkozunk. Meg kell azonban említenünk, hogy számos megállapítás nem csak az emberi szervezetre, hanem általában az élô szervezetekre igaz.
Ugyancsak ki kell emelnünk azt, hogy bármilyen, az emberi szervezetbe került vegyület hatása nem csak kémiai szerkezetétôl és annak az élô szervezettel való kapcsolatteremtô képességétôl függ, hanem az elôfordulás koncentrációjától is. Ha a szóbanforgó vegyület szükséges a szervezet működéséhez, akkor távollétében a szervezet valamelyik funkcióját elégtelenül végzi, ennek következtében hiánybetegség lép fel.
Ha a vegyület a kívánatosnál nagyobb töménységben van jelen, akkor a felesleg nehezíti, esetleg akadályozza a szervezet harmónikus működését, azaz toxikus, ekkor mérgezésrôl beszélünk. Nincs olyan anyag, amely magas dózisban mérgezô ne lenne. Klasszikus példa erre a konyhasó (nátrium-klorid), amely az emberi szervezetben aránylag magas koncentrációban fordul elô (az izotóniás sóoldat 0,9 %-os), ugyanakkor 100 g szilárd konyhasó elfogyasztása halált okozó veseelégtelenséget idéz elô.
Az élô szervezetekben az egyes anyagok hatása jelentôs mértékben függ más jelenlévô anyagoktôl, illetve azok koncentrációjától. Általában a két anyagnak az emberi szervezet működésére gyakorolt hatása, azaz a farmakológiai hatása független egymástól. Abban az esetben, ha az egyik anyag jelenléte fokozza a másik anyag hatását, akkor szinergizmusról, ha a jelenlét gátló hatást fejt ki, akkor antagonizmusról beszélünk.
Az élô szervezetet felépítô szerves molekulákat biomolekuláknak nevezzük. Négy fajta biomolekula típust ismerünk, a fehérjéket, a szénhidrátokat, a nukleinsavakat és a lipideket.
A fehérjék közismerten aminosavakból felépülô óriás molekulák. Az élô szervezetek felépítésében (pl. az izom) is fontos szerepet játszanak, de legnagyobb jelentôségük abban van, hogy egyes képviselôik, az enzimek katalizátorként működnek közre az élô szervezetekben lejátszódó szerves kémiai reakciókban, azaz az anyagcsere folyamatokban.
Az enzimek lehetôvé teszik azt, hogy az egyes anyagcsere folyamatok energiaigénye kisebb legyen, tehát a reakció könnyebben menjen végbe. Ezt a feladatot úgy hajtják végre, hogy az átalakítandó anyaggal, a szubsztráttal komplexet képeznek és ez az enzim-szubsztrát komplex alakul át termékké, közben az enzim lehasad.
A kémiai reakciók sokszor igényelnek reagenst. Az élô szervezetben ezt a feladatot a koenzimek látják el. A koenzimek az anyagcsere folyamatok során átmenetileg ugyancsak a reakciót katalizáló enzimhez kötôdnek, a reakció során átalakulnak, majd az enzimrôl lehasadva regenerálódásuk idôben és térben elkülönítve játszódik le.
Egyes fehérjék, különösen az enzimek térszerkezetének (konfor-mációjának) igen nagy szerepe van a katalizáló hatásban. E térszerkezet biztosításában gyakran mikroelemek játszanak szerepet. Ezért a multivitamin készítmények egyre több mikroelemet (pl. rezet, cinket, szelént, stb.) tartalmaznak.
A szénhidrátok, más néven cukrok és poliszacharidok funkciói is széleskörűen ismertek. Egyesek tartalék tápanyagok (ilyen például a keményítô), mások, köztük a cellulóz, szerkezeti anyagok. Az egyszerű cukrok, különösen a hat szénatomos glükóz (szôlôcukor) és annak bomlásterméke a három szénatomos glicerinaldehid jelentôs szerepet játszanak az anyagcsere folyamatokban.
A nukleinsavak az élô szervezetek örökítô anyagai. Két jellegzetes csoportjuk az RNS és a DNS. Ezek, különösen az utóbbi képviselôi talán a legismertebb biomolekulák.
A lipidek biomolekula csoportjába az erôsen apoláros, víztaszító, zsíroldékony tulajdonságú szerves vegyületek tartoznak. A lipidek általában tartalék tápanyagok (pl. a háj), de vannak közöttük vitaminok és szervezet működését összehangoló anyagok (pl. nemi hormonok) is.
A lipidek egy része lúgos fôzéskor elhidrolizálódik, ezeket a vegyületeket összetett lipideknek nevezzük. Az összetett lipidek közé tartoznak a zsírok és az olajok. A egyszerű lipidek nem hidrolizálhatók. Közéjük tartoznak a zsírban oldódó vitaminok és a szteroid hormonok. A CoQ10 is egyszerű lipid.
A vitaminok olyan, változatos felépítésű, esszenciális (a szervezet által nem szintetizálható) szerves vegyületek, amelyek az emberi (és különbözô állati) szervezetekben csak igen kis mennyiségben fordulnak elô, de jelenlétük nélkülözhetetlen.
A vitaminok egy része egyszerű lipid (zsírban oldódó vitaminok), például az A, a D, az E és a K vitaminok. A vitaminok másik része valamelyik koenzim vagy annak prekurzora (kiindulási anyaga), ezek a vitaminok vízben oldódnak. A vízben oldódó vitaminok közé tartoznak a a B és a C vitaminok.
Ha egy vitamin koncentrációja nem elegendô, valamelyik anyagcsere folyamat akadozik, az ennek következtében fellépô kóros tüneteket összefoglaló néven hipovitaminózisnak, illetve a teljes hiány esetében fellépôket avitaminózisnak nevezzük.
A CoQ10 BIOKÉMIÁJA
A CoQ10 tulajdonságai
A koenzim Q (ubikinon) típus egyéni képviselôi az egyszerű lipidek közé tartoznak, kémiai szerkezetük szerint 2,3-dimetoxi-5-metil-6-helyettesített-1,4-benzokinon származékok. Az öt szénatomot és általában kettôs kötést tartalmazó, úgynevezett izoprén egységek száma adja meg a koenzim szám-jelzését. Az emberi szervezetben jellemzôen elôforduló CoQ10 esetében a molekula n=10 izoprén egységet tartalmaz. Bár az ubikinon szoros szerkezeti rokonságban áll a véralvadásban fontos szerepet játszó K2 vitaminnal, azzal sem funkciójában, sem bioszintézisében rokonságot nem mutat.
A koenzim Q fajták közül a CoQ10 az emberi szervezetben is képzôdhet, tehát nem tekinthetô vitaminnak, de kiindulási anyaga egy olyan fehérje alkotó aminosav, a fenilalanin, amelyet az emberi szervezet elôállítani nem képes (esszenciális aminosav). Ez azt jelenti, hogy a fehérjében szegény táplálkozás közvetett módon CoQ10 hiányhoz vezethet.
A koenzim Q, a CoQ10 és a K2 vitamin képlete
A CoQ10 bioszintézise során a fenilalaninból több lépésben elôször 4-hidroxi-benzoesav keletkezik, ehhez a molekulához kapcsolódik az izoprén egységeket tartalmazó oldallánc a benzolgyűrű 6-os szénatomjához, ezt követi a molekula többi részének átalakulása ugyancsak több lépésben.
A CoQ10 bioszintézise
Ahhoz, hogy a CoQ10 jelentôségét megértsük, meg kell ismernünk jellemzô kémiai reakcióját és tudnunk kell elhelyezkedését az emberi sejtekben. Az ubikinon benzolgyűrűjének két oxocsoportja (C=O) két lépésben két hidrogén atomot (összesen két elektront és a hozzá tartozó két protont) tud felvenni és a páratlan számú elektront tartalmazó, tehát szabad gyök szemikinon intermedieren keresztül a benzolgyűrűn két hidroxilcsoportot tartalmazó redukált formává, ubikinollá alakul. Ez a folyamat megfordítható.
Az ubikinon tehát oxidálószer, oxidáció közben ubikinollá redukálódik, az ubikinol redukálószer, redukálás közben ubikinonná képes oxidálódni.
Az ubikinon jellemzô reakcióképességének megfelelôen az enzim katalizálta anyagcsere folyamatok oxidációs-redukciós reakcióiban reagens szerepet tölt be, tehát koenzim. A koenzimek, azaz az élô szervezetekben az enzimek katalizálta reakciókban működô reagensek a szubsztrát molekulából elvesznek vagy ahhoz hozzáadnak egy molekula részletet. Ez a molekularészlet a a redoxi folyamatokban hidrogén, sôt elektron is lehet. Azon enzimek, amelyek által katalizált reakcióhoz nem kell reagens, működésükhöz nem igényelnek koenzimet.
A koenzimek nagy részének egyéni neve van. A lipidek bioszintézisében fontos szerepet betöltô, a két szénatomos acetilcsoportot szállító koenzim A és a redoxi folyamatokban szerepet játszó koenzim Q betűjelzése a felfedezés sorrendjére utal és nincs kapcsolatban biológiai funkciójával.
A CoQ10 oxidációs-redukciós átalakulásai
Egyes enzimek csak a megfelelô koenzim jelenlétében képesek működni. Az enzim és a működéséhez szükséges koenzim közötti kötés különbözô erôsségű lehet. A koenzim Q különlegességnek számít, mivel az a fehérje, amelyhez kapcsolódik, feladatát illetôen nem tekinthetô enzimnek.
A koenzimek nagy része az emberi szervezetben csak részben vagy egyáltalán nem képes keletkezni, ezért a koenzimet vagy az annak bioszintéziséhez szükséges kiindulási anyagot a szervezet valamilyen formában, általában vízben oldható vitamin formájában veszi fel a táplálkozás során.
Például a NAD+ a B3 (niacinok, azaz nikotinsav és nikotinamid) vitaminból, a FAD és FMN a B2 (riboflavin) vitaminból, a koenzim A az ugyancsak vitaminnak tekintett pantoténsavból (egyes szerzôk szerint B5, mások szerint B9 vitamin) szintetizálódik.
Az oxidációs-redukciós folyamatok koenzimei közé tartozik a CoQ10 is. Ezen koenzimek közül a CoQ10 szempontjából a flavin-adenin-dinukleotid (FAD) és a nikotin-adenin-dinukleotid (NAD+) koenzimeknek van nagy jelentôsége. A FAD két hidrogént (két protont és két elektront) képes átadni és átvenni, redukált formájának neve FADH2. A NAD+ redukciója során két elektront és egy protont, azaz egy hidrid aniont vesz át, a második protont bázisként köti meg, ezért a redukált forma neve (NADH+H+).
A koenzim A képlete
Itt jegyezzük meg, hogy a NAD+ csak a lebontó anyagcsere folyamatokban vesz részt. A felépítô folyamatokban az analóg reakciók koenzime a NADP+, amely az elôbbitôl csak egy foszforsav helyettesítôben különbözik. A flavin-mononukleotid (FMN) molekulában csak egy adenozin-monofoszfát (AMP) részlettel van kevesebb, mint a FAD molekulában.
Az oxidációs-redukciós folyamatokban nem csak hidrogén átadás következhet be. A hidrogén felvételen kívül az elektron felvétel és az oxigén leadás is redukciónak, ellentéte pedig oxidációnak minôsül.
A citokrómok egy elektron átvételére és átadására alkalmasak. Redukciókor, azaz az elektron belépésekor Fe3+®Fe2+, oxidációkor fordított irányú átalakulás megy végbe. A különbözô citokrómok (pl. citokróm b, citokróm c, citokróm aa3, stb.) egyöntetűen hem reagens részletet tartalmaznak, csak fehérje komponensük szerkezetében különböznek.
A FAD és az FMN képlete
Az oxidáció, illetve redukció irányának szigorú szabályai vannak. Az egyes anyagok oxidáló hajlamára jellemzô, műszerrel mérhetô számérték a standard-redoxipotenciál. Csak egy negatívabb standard-redoxipotenciálú anyag képes a hidrogénjét egy másik, nála pozitívabb standard-redoxipotenciálú anyagnak átadni, tehát a jelenlévôk standard-redoxipotenciál viszonyaitól függ az elektron átadás iránya.
A B3 vitamin (niacinok), a NAD+ és NADP+ képlete
A CoQ10 elhelyezkedése a sejtben
Az anyagcsere folyamatok, azaz a biomolekulák lebomlása és felépülése az élô szervezet alapegységeiben, a sejtekben játszódnak le. Az élô szervezetek anyagcseréje, a metabolizmus folytonos kémiai átalakulások sorozata. A lebontó (a katabolizmusban résztvevô) és bioszintetikus, azaz felépítô (az anabolizmusban résztvevô) folyamatok nem azonos úton és nem teljesen azonos enzimkészlettel működnek, ez teszi lehetôvé, hogy a környezettel egyszerű kémiai egyensúlyban nem lévô élôlény állandóan fenntartsa szervezeti állandóságát (homeosztázis). Az élô szervezet az egyensúly szempontjából nyitott rendszer, állandósága valójában stacionárius (steady state) állapot, ezért a környezettel állandó energia- és anyag-kicserélôdésben van. A felvett energia (autotróf élôlényeknél, például a növényeknél az esetek túlnyomó többségében a napenergia, a heterotróf élôlényeknél a tápanyagul szolgáló biomolekulák lebontásából származó energia) fedezi az élô szervezet fennmaradásának energiaszükségletét.
Az élô szervezeteket alkotó biomolekulák állandóan lebomlanak és helyükre új biomolekulák szintetizálódnak. Minden szervezet valamennyi sejtje, sôt valamennyi molekulája meghatározott periodicitással kicserélôdik.
Az élô szervezet a környezettôl felvett energia egy részét különleges kötések, úgynevezett makroerg kötések formájában képes tárolni. A makroerg kötések hidrolízisekor ugyanis jelentôs energia szabadul fel, a szervezet ezt az energiát biomolekulák szintézisére vagy különbözô életfolyamatai energiaigényének fedezésére használja fel. Makroerg kötések általában két savas karakterű vegyület között alakulnak ki. Igen jellemzô képviselôik a foszforsavanhidrid kötések, amelyek két foszforsav részlet között alakulnak ki. A foszforsavanhidridek legjellegzetesebb képviselôi a ribonukleozid-difoszfátok és -trifoszfátok, kiemelkedô fontosságúak az adenozin-foszfátok, a leggyakoribb képzôdési és bomlási reakció az ADP-ATP egymásba alakulás.
Az ATP bármelyik nukleozid-difoszfáttal képes savanhidrid kötést cserélni, sôt az ADP más makroerg kötésű vegyületek energiáját képes átvenni, közben egy foszfát beépülésével ATP molekulává alakulni. E tulajdonságai alkalmassá teszik az élô szervezetben lezajló anyagcsere folyamatok energia hátterének biztosítására, más szavakkal: az élô szervezet anyagcseréjét az ADP-ATP ciklus vezényli. A tápanyagokból, nyert energia ADP-ATP átalakulás formájában épül be, az életműködés során (bioszintetikus folyamatok, transzport folyamatok, mechanikai munka, leadott hô, stb.) felhasznált energiát az ATP-ADP átalakulás fedezi.
Minden élôlényre, sôt az egyes élôlények különbözô szöveteire más és más sejttípus jellemzô, egyes speciális célsejtek felépítésétôl eltekintve mégis elmondhatjuk, hogy általában egy sejt különbözô szervezeti egységeket, úgynevezett sejtorganellumokat (sejtkompartmenteket) tartalmaz, amelyeket speciális felépítésű, féligáteresztô hártyák, membránok választanak el egymástól. A sejtfalak felépítésében is nagy szerepet játszanak a membránok.
A membránok speciális felépítésű, meghatározott biomolekulákat tartalmazó szerkezeti elemek, amelyeknek nem csak az egyes szerkezeti egységek elkülönítésében, hanem azok kapcsolattartásában is jelentôs szerepet játszanak.
A sejtek szerkezetét illetôen az élô szervezetek két nagy csoportba oszthatók, az alacsonyabb fejlettségi fokon álló, elkülönített sejtmaggal nem rendelkezô prokariótákra és a fejlettebb, sejtmaggal rendelkezô eukariótákra. Az emberi sejtek az utóbbiak közé tartoznak.
Az eukarióta sejt felépítésének vázlata (Ádám és Fehér szerint)
A CoQ10 feladata szempontjából a sejt két jellemzô szervezeti egysége érdemel külön említést. A sejtet a citoplazma, másnéven citoszol tölti ki. Az anyagcsere szempontjából igen fontos a mitokondrium, a sejtlégzés szintere, amelynek kettôs membránja van. A membránok közül a belsô nagyobb, ezért annak a mitokondrium belsô tere, a mátrix tér felé kitüremkedései vannak. A CoQ10 a mitokondrium belsô membránjában helyezkedik el a terminális oxidáció elektron-transzport láncában, ismertebb nevén a légzési láncban.
A mitokondrium külsô és belsô membránjának elhelyezkedése
A terminális oxidáció helye az anyagcsere folyamatok rendszerében
Az emberi szervezetben a tápanyagok (szénhidrátok, lipidek és fehérjék) lebomlása a citoszolban kezdôdik. A lebontás folyamán sorozatos oxidáció következik be, a tápanyag szén és hidrogén tartalma végeredményben szén-dioxiddá és a levegô oxigénjét felhasználva vízzé alakul. Ennek a lebontási folyamatnak két jól elkülöníthetô szakasza van.
Az elsô szakaszban a különbözô tápanyagok elôször a citoplazmában, majd a mitokondriumba bejutva egyéni utakon, oxidatív lebomlással, acetil-koenzim A közös intermedierré (illetve a fehérjék lebomlása során keletkezô egyes aminosavak a citrátkör valamelyik közti termékévé) alakulnak.
A tápanyagok lebomlásának vázlata
A citrátkör folyamatábrája
Itt jegyezzük meg, hogy a sejtben elôforduló karbonsavakat kétféle néven nevezik attól függôen, hogy figyelembe veszik azt, hogy az élô szervezetben elôforduló semleges közegben e savak sót képeznek vagy ezt természetesnek véve disszociálatlan savként nevezik el. A karbonsavak sóiban a karboxilát aniont e savak nevének latin megfelelôjébôl képzik. Ennek az a következménye, hogy ugyanaz a karbonsav ugyanabban a folyamatban kétféle néven szerepelhet.
Ezt a következetlenséget kényszerűségbôl magunk is elkövetjük, de segítségként az elôfordulás sorrendjében felsoroljuk azon karbonsavak (illetve sójuk) nevét, amelyek összeállításunkban elôfordulnak: piroszôlôsav (piruvát), tejsav (laktát), citromsav (citrát), izocitromsav (izocitrát), a-keto-glutársav (a-keto-glutarát), borostyánkôsav (szukcinát), fumársav (fumarát), almasav (malát), oxálecetsav (oxál-acetát), glutaminsav (glutamát), aszparaginsav (aszpartát).
A terminális oxidáció a tápanyagok közös lebontási folyamatának az a része, amelyben a redukált koenzimekrôl a tápanyagokból származó hidrogének az oxigénre kerülnek, közben a koenzimek visszaoxidálódnak és az oxigén vízzé redukálódik (elektron-transzport részfolyamat, orvosi körökben elterjedt nevén légzési lánc), a tápanyagokból származó energia pedig makroerg kötésekbe épülve jelenik meg, ADP molekulából és szervetlen foszfátból ATP szintetizálódik (oxidatív foszforiláció részfolyamat). Megjegyezzük, hogy a két részfolyamat nevét gyakran a teljes folyamat szinonímájaként használják.
A terminális oxidáció helye a mitokondrium belsô membránja, amelyrôl már korábban megemlítettük, hogy lévén a külsô membránnál nagyobb, a belsô tér (mátrix tér) felé kitüremkedései vannak, ezeket krisztáknak nevezik. Ezt, a mitokondrium belsô membránjában lejátszódó folyamatot gyakran sejtlégzésnek nevezik.
A CoQ10 szerepe a terminális oxidációban (sejtlégzésben)
A mitokondrium belsô membránjában rögzítve helyezkednek el az eletron-transzport nagyobb enzim komplexei (NADH-Q-reduktáz, citokróm-reduktáz, citokróm-oxidáz), valamint a belsô membránban szabadon mozdulhatnak el a kisebb egységek, a koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10) és a citokróm c. Ugyancsak a mitokondrium belsô membránjában van az oxidatív foszforiláció enzimje, az FoF1-ATP-áz. A hidrofób Fo alegység a proton csatorna, amely a mitokondrium belsô membránján keresztül H+ (proton) áthaladást tesz lehetôvé. Az ADP-ATP átalakulást katalizáló F1 alegység a belsô membránnak a mátrix tér felé esô oldalán mintegy kidudorodásokat képez.
A terminális oxidáció folyamatábrája
Az elektron-transzportban a redukált koenzimekrôl a hidrogének (a folyamat elején együtt az elektronok és protonok, késôbb térben elválasztva) az egyik enzim komplexrôl a másikra kerülnek, a részfolyamat végén a protonok és az elektronok a levegôbôl származó oxigénre kerülnek, azzal vizet alkotnak. A magasabbrendű élôlényeknél a légzési oxigént a hemoglobin hemoglobin-oxigén komplex formájában viszi a sejtbe a vérkeringés segítségével.
Az elektron-transzportban, mint már említettük, az elektronok (és a velük vagy tôlük elválasztva a protonok) a negatívabb standard-redoxipotenciálú helyrôl a pozitívabb standard-redoxipotenciálú hely felé tartanak. Azoknál az átmeneteknél, amelyeknél a két komplex standard-redoxipotenciál különbsége nagy, az elektron átvitel nagy negatív szabad entalpia változással (energia felszabadulással) jár, ekkor következik be az energia beépülése a szervezetbe makroerg kötés formájában, azaz ATP szintézis ADP és szervetlen foszfát molekulákból a terminális oxidáció másik részfolyamatában, az oxidatív foszforilációban.
A terminális oxidáció elektron-transzport részfolyamatában egy molekula (NADH+H+ ) oxidációja során három ízben van ilyen nagy energia felszabadulás (a NADH-Q-reduktáz és a koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10), a citokróm-reduktáz citokróm b egysége és a citokróm c, valamint a citokróm-oxidáz citokróm aa3 egysége és az oxigén molekula között), tehát e folyamatban három makroerg kötés szintetizálódik, három ADP®ATP átalakulás megy végbe.
Az elektron-transzport kiindulási anyaga a (NADH+H+), innen a hidrogének a NADH-Q-reduktáz enzim komplexre jutnak. A NADH-Q-reduktáz FMN prosztetikus csoportot és vas-kén fehérjéket tartalmaz.
Ezután a hidrogének (az elektronok és protonok még mindig együtt, kinon-hidrokinon átalakulással) a koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10), tehát az ubikinon molekulákra kerülnek. E molekulák szabadon úsznak a membránban, így viszik a hidrogéneket a következô enzim komplexhez, a citokróm-reduktázhoz, közben hidrokinon-származékból (ubikinol) visszaoxidálódnak ubikinonná.
A koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10) aránylag nagy mozgékonysága miatt a mitokondrium belsô membránjának külsô oldaláról is át tud venni hidrogéneket, ezért a NADH-Q-reduktáznál pozitívabb standard-redoxipotenciálú FADH2 és FMNH2, amely itt kapcsolódik be az elektron-transzportba, akkor is át tudja adni neki a hidrogénjeit, ha történetesen a közti térben van.
Ez teszi lehetôvé, hogy a citoszolban (például a glükóz lebontásakor a glikolízisben) keletkezett redukált koenzimekrôl a hidrogének speciális mechanizmussal (redox inga) mégis bejussanak a terminális oxidációba. Ezt két enzimrendszer (a-glicerol-foszfát, illetve malát-aszpartát rendszer) teszi lehetôvé.
Az elôbbiekbôl értelemszerűen az következik, hogy mivel a FADH2 és a FMNH2 a korábban ismertetett okokból csak a koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10) molekulánál kapcsolódik bele a transzport folyamatba, oxidációjakor csak két ADP®ATP átalakulás következik be.
A glikolízis folyamata
A citoszolban képzôdött (NADH+H+) olyan, a citoszolban elérhetô mennyiségben elôforduló intermediert (az a-glicerol-foszfát rendszerben a dihidroxi-aceton-foszfátot, amelynek rövidítése DHAP, a malát-aszpartát rendszerben az oxál-acetátot) redukál, amely számára a mitokondrium membránja átjárható. Pontosabban az a-glicerol-foszfát rendszerben keletkezett redukált termék, az a-glicerol-foszfát csak a külsô membránon képes átjutni, így a közti térbe jut, míg a malát-aszpartát rendszerben keletkezett malát bejut a mátrix térbe.
A mitokondriumban a redukált intermedier visszaoxidálódik, a hidrogének egy, a mitokondriumban elôforduló redoxi koenzimre, majd a terminális oxidációba kerülnek, a visszaoxidálódott intermedier pedig egyszerűbb-bonyolultabb módon visszakerül a citoszolba Az állandó visszatérés miatt elvileg egyetlen hordozó molekula elegendô lenne a hidrogének átvitelére. Ezt szemléletesen fejezi ki az angol "shuttle" kifejezés, ami (szövôgépi) vetélôt jelent. Az általunk használt "inga" szó is analóg jelentésű, ezért használjuk annak ellenére, hogy a magyar szaknyelv csak elvétve használja.
Az a-glicerol-foszfát inga látszólag energia veszteséggel működik, mert az eredeti, citoszolbeli (NADH+H+) három makroerg kötés keletkezését indikálná, a mitokondriumban keletkezett FADH2 csak kettôt jelent.
Az a-glicerol-foszfát inga
Ez a folyamat a látszólagos energia veszteség ellenére is kedvezô, mert a FADH2 redukált koenzim a nagyobb mitokondriumbeli (NADH+H+) koncentráció, tehát koncentráció gradiens ellenében is képes a hidrogéneket a citoszolból a terminális oxidációba juttatni. A FADH2 nem kerül be a mátrix térbe, a belsô membrán külsô oldalánál adja át hidrogénjeit a membránban úszó Q10 molekulának.
A malát-aszpartát inga, amely elsôsorban a máj és szív sejtjeiben működik, nem jár energia veszteséggel, mivel a mitokondriumban is (NADH+H+) keletkezik, ennek megfelelôen az áthaladásra a passzív transzport szabályai érvényesek. A máj és szív sejtekben általában nagyon nagy az energia felhasználás, bennük a terminális oxidáció olyan nagy tempóban megy végbe, hogy a (NADH+H+) koncentráció nagysága nem akadálya a malát-aszpartát inga működésének.
A malát-aszpartát inga
Az elektron-transzportban a koenzim Q (az emberi szervezetben a CoQ10) után a hidrogénekbôl származó elektronok és protonok útja szétválik. A protonok a mátrix térbe, illetve az oxidatív foszforiláció során a két membrán közötti térbe kerülnek, az elektronok pedig egyenként vándorolnak tovább a hemet tartalmazó citokrómok Fe3+®Fe2+ átalakulásainak segítségével. A citokróm-reduktáz komplex több citokróm fajtát tartalmaz: az elektronok a citokróm b566 komplexre, onnan a citokróm b562 komplexre kerülnek, innen hurokszerű átmenettel, bonyolult visszacsatolással vas-kén fehérjék következnek, majd a citokróm c1, amely az enzim komplex utolsó állomása.
Ezután a komplexekhez lazán kötött, tehát szabadabban mozgó citokróm c komplex következik, errôl kerülnek egyesével az elektronok a lánc utolsó enzim komplexére, a citokróm-oxidázra, amelyben szintén több citokróm típus van, az utolsó, a citokróm aa3 két réz iont is tartalmaz. A citokróm aa3-ról jutnak át az elektronok a mátrix térbôl származó protonokkal együtt az oxigénre, így alakulnak ki a víz, azaz a H2O molekulák.
Az a kívánatos, hogy egy oxigén molekulára egyidôben kötôdjék négy elektron és négy proton, ugyanis ellenkezô esetben mérgezô peroxid és szuperoxid gyökök (mivel páratlan számú elektronjuk negatív töltést kölcsönöz nekik, ionoknak is nevezhetjük ôket) keletkeznek. Ennek érdekében a citokróm-oxidáz, illetve azon belül a citokróm aa3 csak akkor engedi el az oxigént (O2), ha mind a négy elektron rajta van és a protonok is hozzákapcsolódtak, tehát a komplexrôl kész víz molekulák hasadnak le. E folyamatban játszanak jelentôs szerepet a citokróm aa3 komplexhez kapcsolódó Cu2+ ionok.
Az oxidatív foszforiláció során az elektron-transzportban felszabaduló energia nagy része makroerg kötésekbe épül. A folyamat mechanizmusára számos elméletet dolgoztak ki.
Mitchell kemiozmózisos kapcsolás elmélete szerint az elektron-transzport megfelelô helyeinél felszabaduló energia a fehérje komplexben térszerkezet (konformáció) változást idéz elô, amely protonokat (H+) pumpál ki a mitokondrium mátrix terébôl a közti térbe. A protonpumpa működése következtében proton koncentráció gradiens (különbség) jön létre a belsô membrán két oldala között, ez az ozmotikus energia az ATP szintézis hajtóereje.
A membrán két oldala között kialakuló proton koncentráció különbség hatására a belsô membránban az FoF1-ATP-áz F1 alegysége katalizálja az ADP + Pi ® ATP + H2O reakciót. Az átalakulás során az FoF1-ATP-áz Fo alegysége juttatja vissza a protonokat a membránon keresztül a mitokondrium mátrix terébe, így a proton koncentráció különbség kiegyenlítôdik.
Az ATP szintézisét, azaz a terminális oxidáció sebességét az ADP/ATP arány szabályozza. ezt akceptor kontrollnak nevezzük. ADP hozzáadásakor az ATP szintézis sebessége, az elektron-transzport, ezáltal az idôegység alatt elhasznált oxigén mennyisége megnô.
Az emberi szervezet megfelelô CoQ10 szintjének biztosítása tehát a táplálék hasznosításának fokát, a szervezet megfelelô energia ellátottságát szavatolja. Ez alkalommal is hangsúlyoznunk kell, hogy a CoQ10 kedvezô hatása csak akkor érvényesülhet, ha az optimális anyagcseréhez szükséges egyéb feltételek is biztosítottak, például megfelelô mikroelem összetétel, vitaminszint és aminosav kínálat áll rendelkezésre.
A CoQ10 szerepe a káros gyökös folyamatok kivédésében
A gyökös reakciók olyan kémiai reakciók, amelyekben átmenetileg gyökök, tehát rendkívül reakcióképes, legkülsô elektronhéjukon páratlan számú elektront tartalmazó intermedierek képzôdnek. A szabad gyökös reakciók szervesen hozzátartoznak a sejt életéhez.
Gyökös folyamatok játszanak szerepet minden olyan oxidációban, amelyben oxigén molekula vesz részt, tehát a terminális oxidáció abban a fázisában is, amelyben az elektronok egyesével haladnak. Ugyancsak gyökös folyamatok mennek végbe a prosztaglandinok kialakulásában, nagy a jelentôségük a fagociták oxigén függô pusztító mechanizmusában és bonyolult kapcsolatban állnak az immunrendszer működésével. Mivel az anyagcsere folyamatok ugyanakkor általában ionos mechanizmussal mennek végbe, ezek a gyökös reakciók nem kívánatos reakciókhoz és termékekhez is vezethetnek. Ahhoz, hogy ezt az ellentmondást megértsük, néhány alapfogalmat tisztáznunk kell.
Egy molekulában két szomszédos atom között a kötés kétféle módon felhasadhat fel. Ha az atomok közötti elektroneloszlás nem egyenletes, a kötés két elektronja csak az egyik, az elektronokat jobban vonzó atomhoz kerül. Ez esetben ezen az atomon egy elektron felesleg lesz, tehát belôle negatív töltésű ion, anion képzôdik, a másik atomnak az elektronhiány miatt pozitív töltése lesz, belôle kation keletkezik. Az ionok átmeneti keletkezése miatt ilyenkor a kémiai reakció lefolyását ionos mechanizmusúnak nevezzük.
A(ľB ľ® A+ + B-
Az élô szervezetekben a normális anyagcsere folyamatok általában ionos mechanizmussal mennek végbe, mert a szén és nitrogén, illetve szén és oxigén közötti kötés elektroneloszlása nem egyenletes. Ez a reakció mechanizmus többek között azért kedvezô, mert átmenetileg sem keletkezik olyan atom- vagy molekularészlet, amelyiknek páratlan számú elektronja van.
Ha az atomok közötti kötés elektroneloszlása egyenletes, például két szén atom között kialakuló kötés esetén, a kötés nehezebben szakad fel és ha mégis bekövetkezik a szakadás, irányító hatás hiányában mind a két atomhoz egy-egy elektron kerül. A páratlan számú elektronokat tartalmazó képzôdmények, a gyökök keletkezése miatt ilyenkor a kémiai reakció lefolyását gyökös mechanizmusúnak nevezzük.
AĹ-ĆA ľ® A· + ·A
Közismert, hogy az atom számára energiaállapot szempontjából a páratlan számú elektron jelenléte rendkívül kedvezôtlen, ezért a keletkezett gyök intenzíven igyekszik valamilyen kémiai reakciókban páros számú elektronszámot elérni. Ez az oka a szabad gyökök rendkívüli reakcióképességének. Mivel azonban a gyökös reakciók során általában újabb gyökök keletkeznek, ez a folyamat öngerjesztô. A gyökös reakciók termékei gyökeresen eltérnek az ionos mechanizmusú reakciók termékeitôl, ezért az élô szervezetekben a szabad gyökök jelenléte számukra potenciálisan veszélyt jelenthet.
A fenti ellentmondás csak látszólagos. A fiziológiás (az emberi szervezetben lejátszódó) szabad gyökös reakciók normális körülmények között szigorú ellenôrzés alatt állnak. Természetes antioxidánsok és speciális enzimek akadályozzák meg a reaktív oxigén gyökök és a szabad gyökökké könnyen szétesô vegyületek koncentrációjának káros mértékű emelkedését.
A szabad gyökök, elsôsorban a szuperoxid (O2-) és a peroxid (O22-) gyökök, illetve a hidrogén-peroxid (H2O2) elbontására a sejtekben két enzim működik, a szuperoxid-dizmutáz (SOD), amely a szuperoxid gyök-ionokat peroxid gyök-ionná és oxigénné alakítja, valamint a kataláz, amely a hidrogén peroxid molekulákat vízzé és oxigénné bontja el. A nagyobb mennyiségű gyökök elbontására a sejtekben jelenlévô SOD és kataláz mennyiség azonban már nem elegendô, és gyakran nem is alkalmas.
Szuperoxid gyök-ion keletkezése: O2 + e ® O2-
Peroxid ion keletkezése: O2 + 2e ® O22-
Hidrogén-peroxid keletkezése: 2H+ + O22- ® H2O2
Méregtelenítési folyamatok:
2 O2- (a szuperoxid-dizmutáz hatására) ® O22- + O2
2 H2O2 (a kataláz hatására) ® 2 H2O + O2
A gyöktelenítési folyamat
Számos betegség vezethetô vissza szabad gyökök jelenlétére, közöttük a gyulladások, a szívizom rossz keringésének következményének tartott isémia, az arterioszklerózis (ismertebb, bár pontatlan néven az "érelmeszesedés") és a rosszindulatú daganatos megbetegedések, amelyeket gyűjtônéven rákos megbetegedéseknek nevezünk. A szabad gyökös reakciók arányának emelkedése tapasztalható az öregedési folyamatokban is.
A káros szabad gyökök keletezését számos tényezô segíti elô. Közöttük szerepelnek a helytelen étkezési szokások, a túlzott alkohol fogyasztás és egyes környezeti ártalmak.
A környezeti szennyezés mértékének növekedésével a szabad gyökök szervezetbe kerülésének valószínüsége is megnô. Szabad gyököket tudnak elôidézni az élô szervezetekben a különbözô hullámhosszú elektromágneses sugárzások is. Az elsôk között kell megemlékeznünk a Napból származó sugárzás ultraibolya tartományának erôsödésérôl, amelyért az ózonpajzs elvékonyodása is felelôs.
Elektromágneses hullámokat gerjesztô készülékek, például a nagyfeszültségű vezetékek, a hajszárító, hűtôszekrény, mikrohullámú sütô és a rádiótelefon, valamint a radioaktív sugárzás is képes szabad gyököket gerjeszteni az élô szervezetben.
Gyökös reakciót képesek elôidézni mindazon molekulák, amelyek gyökös bomlásra képesek (gyökképzôk). Ki kell emelnünk az oxigén molekula szerepét, de gyökös bomlásra hajlamosak többek között az alifás szénhidrogének, az alifás halogén vegyületek, a kinonok és más redox rendszerek, valamint a kátránytermékek (pl. cigarettafüst) is.
A szervezetbe kerülô szabad gyökök valamelyik biomolekulával reakcióba léphetnek. Szerencsés esetben az így átalakult biomolekula lebomlik, mielôtt valamilyen jelentôs zavart okozna. Kevésbé szerencsés esetben bekövetkezik egy nem kívánt biológiai hatás, amelynek helye és súlyossága a támadó szabad gyökök jellegétôl és számától, valamint a reakcióba lépett biomolekulák típusától és számától függ. Különlegesen szerencsétlen esetben egyetlen szabad gyök és egyetlen biomolekula reakciójából is származhat olyan reakciótermék, amely elvben végzetes kimenetelű folyamatot indíthat el.
A szabad gyökök számos helyen okozhatnak kárt az élô szervezetben. A biológiai membránokban a membránokat felépítô lipidek és fehérjék közötti kapcsolatokat megszakítják, ez a fehérje aktív térszerkezetének (konformációjának) elvesztését, ha enzimrôl van szó, inaktiválódását jelenti. A szabad gyökök hatására megváltozhat a membrán áteresztô képessége is.
Általános tapasztalat az, hogy egyes lipidek, közülük is a növényi olajok, amelyek sok telítetlen szén-szén kötést tartalmaznak, könnyen elbomlanak, megavasodnak. Az élelmiszerkémia szemszögébôl ez a probléma az élelmiszer- és takarmány-anyagok eltarthatóságának témaköréhez tartozik. A biokémia szemszögébôl ez a probléma az élô szervezetben lejátszódó gyökös oxidatív degradáció (bomlás) témakörébe illeszthetô. Az emberi szervezet működése szempontjából ez a probléma, mint károsító tényezô a megelôzés és a terápiás kezelhetôség szempontjából jelentôs.
A lipidekben a légköri oxigén hatására lejátszódó olyan gyökös folyamatokat, amelyek oxidáció útján bomláshoz vezetnek, gyűjtô néven lipid-peroxidációnak nevezzük. A lipidekre jellemzô oxidációs mechanizmusra a láncreakciók, közelebbrôl a gyökös láncreakciók törvényszerűségei érvényesek.
Kezdeti (iniciációs) lépés:
R-H + O2 * R* + HO2*
Láncreakció (propagációs lépés): R* + O2 * R-OO*
RO2* + R-H * R-OO-H + R*
lipid-hidroperoxid
Befejezés (terminációs lépés). R* + R* * R-R
R* + RO2* * R-OO-R
ROO* + ROO* * R-OO-R + O2.
R-H = esetünkben lipid
A lipid-peroxidáció fázisai
A folyamat végbemenetelét elôsegíti az oxidáz és oxigenáz enzimekben rendszerint elôforduló átmeneti fémek jelenléte, amelyek igen alkalmasak egy elektron leadására vagy felvételére.
A lipid-hidroperoxidok igen változatos módon képesek tovább bomlani. További oxidáció során különbözô, rövid szénláncú, oxigént tartalmazó vegyületek keletkeznek. E vegyületek okozzák az avas zsíradék jellegzetes kellemetlen szagát. A fenti folyamatokat serkenti a vas és réz ionok jelenléte, mert jelenlétükben további hidrogént és oxigént tartalmazó gyökök és ionok keletkeznek. Az emberi szervezetben a lipid-peroxidáció jelentôs mértékben felelôs az érelmeszesedés kialakulásáért és a szívizom ártalmaiért.
A szabad gyökök magukban a fehérjékben is változásokat idézhetnek elô. Konformáció változás következhet be, kovalens keresztkötések alakulhatnak ki a különbözô peptidláncok aminosav oldalláncai között, ezek a hatások végeredményben a fehérjék funkció-károsodásához vezethetnek.
A szabad gyökös reakciók a sejtburok különleges vegyületeit, az glükóz-amino-glikánokat is tönkreteszik. Ez okozza az öregkori reumát és a reumatoid artritiszt (reumás izületi gyulladást) is. A membrán károsodásakor keletkezô bomlástermékeknek biológiai hatása is lehet. Hatásukra gyökös szétesésre hajlamos, így gyulladást okozó vegyületek is keletkezhetnek.
A szabad gyökök hatására hidrogén-peroxid keletkezhet, ez fokozza a hisztamin, a hisztidin dekarboxilezôdésével létrejövô biogén amin kiáramlását, amely allergiás tüneteket okoz.
A gyökök hatására a sejtorganellumok károsodása is jellemzô. A sejtorganellumok sok telítetlen zsírsav-származékot tartalmaznak, ezek gyökös bomlása következtében például az egyik fontos sejtorganellum, a citrátkörnek és a terminális oxidációnak helyt adó mitokondrium megduzzadhat, annak bomlása, idegen szóval lízise következhet be.
A szabad gyökök DNS károsító hatása egyrészt a közvetlen károkozás a nukleinsavláncban, másrészt a hibajavító (repair) enzimekben végbemenô károsodás. Ezek együttes hatására a DNS bioszintézis, a replikáció zavara, ezen keresztül karciogenezis (rákkeltô hatás) és mutagenezis (genetikai ártalmat okozó hatás) következhet be.
Bizonyos májkárosító anyagok is szabad gyököket képeznek. Ezen molekuláknak májban lezajló átalakulása, szakmai néven biotranszformációja során mérgezô szabad gyökök keletkezhetnek. Ezért mérgezôek és májkárosítóak oly gyakran a szerves oldószerek (közülük a legveszélyesebb a folttisztításban elterjedten használt széntetraklorid, valamint a “szipózáshoz” használt szerves oldószerek egy része), az emberi szervezetben N-nitrozo-aminokat szintetizáló nitrit-származékok, az élô szervezetben nitritté redukálódó nitrátok, a túlzott mennyiségben adagolt oxigén, a kátránytermékek (a dohányfüst, sôt a pirított kenyér is tartalmaz ilyen anyagokat) és egyes növényvédôszerek.
Ezek szerint a szekunder aminocsoportot (-NHR) tartalmazó vegyületekben nitrit ionok jelenlétében gyökös bomlásra rendkívül hajlamos, tehát a rosszindulatú daganatok kialakulását elôsegítô (karcinogén) N-nitrozo-aminok (-N(NO)R keletkeznek, amelyekbôl bomláskor nitrozo gyök (NO·)képzôdik.
Az emberi szervezetben a nitrát ionok jelenléte más veszélyforrást is jelent. A nitrát ionokból ugyanis úgy keletkezhetnek a nitrit ionok, hogy közben oxidálják a hemoglobint. A hemoglobin (Hb) a vörös vérsejtek oxigén szállítására alkalmas, fehérjét is tartalmazó színanyaga, amely közismerten két értékű vas kationokat (Fe2+) tartalmaz. Az oxidáció következtében a hemoglobinból az oxigén felvételére alkalmatlan, három értékű vas kationt (Fe3+) tartalmazó methemoglobin keletkezik.
NO3- + Hb(Fe2+) ® NO2- + Hb(Fe3+)
nitrát ion hemoglobin nitrit ion methemoglobin
A methemoglobin képzôdése
Azokat az anyagokat, amelyek a hemoglobint alkalmatlanná teszik a normális oxigén transzportra, vérmérgeknek nevezzük. Tehát a nitrát ionokat tartalmazó vegyületek vérmérgek. Itt jegyezzük meg, hogy a húsok piros színének megôrzése érdekében sok élelmiszeripari készítmény még napjainkban is tartalmaz kálium-nitrátot.
Ellentétben a piros hemoglobinnal, az oxidáció útján keletkezett methemoglobin sötétbarna pigment. Ha a methemoglobin aránya a vérben eléri a 20 %-ot, a vért csokoládébarnára festi, ekkor már légszomj jelentkezik. Ha aránya eléri a 60-80 %-ot, fulladásos halál következik be.
Az emberi szervezetben keletkezô methemoglobint a vörösvérsejtekben lévô methemoglobin-reduktáz redukálja vissza hemoglobinná a pentóz-foszfát-ciklusban keletkezett (NADPH+H+) segítségével. A csecsemôkben ez a folyamat még nem működik megfelelô intenzitással, ezért nem szabad az egyévesnél fiatalabb gyerekeknek nitrátos vizet innia.
Az elektromágneses hullámzáson, a levegô oxigénjén és egyes gyökképzô vegyszereken kívül szabad gyököt termelhetnek bizonyos, az anyagcserét fokozó szerek, alkaloidok, penészek, az ételfüstölés, az ételerjedés, a dohányzás, és egyes megbetegedések (például egyes kórokozók szabad gyökök gerjesztése útján okozhatják a szívizom elégtelenségét).
Számos környezetszennyezô nehéz fém is okozhat gyökös reakciókat. A fémek okozta élettani hatásokkal késôbb részletesen foglalkozunk. Az egyre nagyobb számú szabad gyökök hatásának súlyos következménye az arterioszklerózis és a daganatos megbetegedések egyre nagyobb térnyerése.
A pentóz-foszfát ciklus
igénybevett membránokat.
Az esetleges felhalmozódást elkerülendô egy olyan minimális CoQ10 dózist választottunk, amely alkalmazásakor a kedvezô hatások már megmutatkoznak. Általában 30 mg CoQ10/nap dózist alkalmaztunk, annak ellenére, hogy az irodalom ennél magasabb (100 mg naponta) dózist is ismer. Tapasztalatunk szerint a betegek állapotának javulásához ez a 30 mg/nap dózis is elegendô volt. Elôzetes vizsgálataink alapján a napi többszöri adagolás elônyösnek bizonyult, ezért általában a 3x10 mg adagolást választottunk. Az ettôl eltérô adagolást külön jelezzük.
Elsôsorban tiszta CoQ10 hatóanyaggal dolgoztunk, bár különbözô, a kereskedelmi forgalomban elérhetô CoQ10 készítményekkel is végeztünk vizsgálatokat. A placeboval kezelt betegeken javulást nem, legfeljebb az egészségi állapot stagnálását tapasztaltuk.
A betegek vérplazmájának CoQ10 szint vizsgálatakor figyelembe vettük az egészséges, kezeletlen (kontroll) csoportra jellemzô CoQ10 értékeket, valamint azt az aránylag erôs szórást, amely CoQ10 koncentráció méréseinket jellemezte (±20%).
Az emberi szervezetben a vérplazma CoQ10 szintje az egyén korától, egészségi állapotától, a betegség fajtájától és stádiumától, valamint a szervezet egyéb ellátottságától (esszenciális aminosavak, vitaminok, mikroelemek, stb.) erôsen függ. Mivel a mért CoQ10 szintek a meghatározás módszerétôl sem függetlenek, ezért a kezelés alatt a mérési módszert nem változtattuk.
Bár a különbözô betegcsoportokban a kezelések során kiterjedt klinikai laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk, itt csak azokat az adatokat tüntettük fel, amelyek a betegségre, illetve a kezelésre igen jellemzôek.
A VIZSGÁLT BETEGSÉGTÍPUSOK ÉS AZ EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA
A korábban ismertetett indokok alapján kiválasztott betegségekkel kapcsolatos eredményeinket típusok szerint csoportosítjuk.
Szív és érrendszeri betegségek
A kardiovaszkuláris (szív és érrendszeri) megbetegedések közé tartoznak a szívműködési és keringési elégtelenségek (elégtelenség - insufficientia). Ilyenkor a szervezet különbözô szöveteiben elégtelen a vérellátás, ennek következtében a sejtek zavartalan működéséhez szükséges oxigén mennyisége nem elegendô. Mivel a szívizom oxigénigénye a nagy igénybevétel miatt különösen magas, az elégtelen vérellátás tovább növeli a szívműködési és keringési elégtelenséget, tehát a folyamat saját magát gerjeszti. A szívizom oxigénhiányának következményeivel késôbb foglalkozunk.
A szív bonyolult pumparendszer, amelynek zavartalan működését igen sok tényezô (például a szívizom állapota és a szívműködés szabályozása, az érrendszer állapota és ellenállása, a szívbe áramló vérmennyiség, stb,) összehangoltsága, valamint az egyes faktorok kiegyensúlyozottsága teszi lehetôvé. Amennyiben valamilyen ok miatt ez a kényes egyensúly felborul, bekövetkezik a szívműködés dekompenzációja, ennek következtében a szívelégtelenség fokozódása, végsô esetben a keringés összeomlása.
A szívelégtelenség oka a szív működésének valamilyen zavara. Leggyakrabban ez az ok a szívizom rostjainak csökkent ereje. A szívelégtelenség kezelésében ezért fontos szerepet játszanak a kardiotóniás (pozitív inotróp) szerek, amelyek a szívizom erejét növelik. Ezek az anyagok általában a szívizom kalcium ion szintjét befolyásolják.
A kalcium ionok szerepe a szívizom működésében (Knoll szerint)
Ugyancsak a szív megbetegedése okozza a szívritmus zavarát, az aritmiát. A szívizom sejtjeinek egy része csak az ingerület képzésére és vezetésére alkalmas, másik részük, ezeket nevezzük valódi szívizom sejteknek, az elôbbieken kívül összehúzódásra, azaz kontrakcióra is képesek. Leggyakrabban az ingerületképzés zavara vezet a szív ritmuszavarához, de ismertek más mechanizmusok is, például a recirkulációs mechanizmusú aritmia, ilyenkor az ingerület vezetése nem zökkenômentes.
A magas vérnyomás (hipertónia) a szív és érrendszer megbetegedésének egyik jellemzô tünete. Önmagában is kóros állapot, de gyakran valamilyen betegség kísérô jelensége. Az esszenciális hipertóniában a magas vérnyomás oka nem mindig tisztázott, ilyenkor a tünetek enyhítésére koncentrálnak. A renalis hipertónia a vese nem megfelelô működésének következménye. A vérnyomás csökkentésében igen fontos, hogy a vérnyomás esése nem ne legyen a kívánatosnál nagyobb (hipotenzív szerek), azt csak az egészséges szervezetnek megfelelô értékre csökkentsük (antihipertenzív szerek).
A magas vérnyomás az egyik leggyakoribb kiváltója a szélütésnek (stroke, gutaütés). Szélütéskor az agyi károsodást isémiás agyi infarktus vagy agyvérzés (intracerebrális vérzés) okozza.
Keringési elégtelenséget okoznak azok a betegségek, amelyek a koszorúerekben (koszorúsér, koronária, coronaria) szűkületet okoznak. Szűkületet okozhat a koszorúér görcse, amely az anginás rohamot eredményezi. A rossz vérellátás következtében a szívizom oxigénellátása és az anyagcsere termékek elvezetése nem kielégítô, ezért a szívizom isémiássá (ischaemia, ischémia) válik, ennek jele a heves fájdalom (angina pectoris).
Az antianginás szerek helyreállítják a szívizom oxigén igénye és ellátása közötti megbomlott egyensúlyt. Ezek a szerek bizonyos mértékben tágíthatják az érfalakat, de nem tévesztendôk össze az értágítókkal, amelyek általános hatása a vér eloszlásának egyenetlenségét még fokozhatja is.
A vérnyomást csökkentô anyagok mechanizmusának összefoglaló ábrája (Knoll szerint)
A koszorúerek szűkületét embólia (gázbuborék, zsírcsepp, stb.), trombózis (vérrög), valamint arterioszklerózis idézheti elô. Az arterioszklerózis fennállásakor az erek falán lerakódás, ennek következtében az ér belsô átmérôjének csökkenése észlelhetô, majd egyéb tünetek (pl. az oxigénellátás hiánya, a vérnyomás emelkedése) is fellépnek. Ez a jelenség nem azonos azzal az érszűkülettel, amelyet az erek öszehúzódása okoz például a végtagokban.
Az arterioszklerózis (egyes szerzôk szerint arteroszklerózis), amelyet gyakran és elég pontatlanul érelmeszesedésnek neveznek, általános érbetegség, de egyes szervekre is koncentrálódhat. A beteg szerv működésének zavara kezdetben csak terheléskor, késôbb már nyugalmi állapotban is észlelhetô.
Az arterioszklerózis kialakulását számos tényezô elôidézheti. A genetikai tényezôkön kívül nagy szerepet játszanak az anyagcsere zavarai, köztük a hormonális háztartás és a zsíranyagcsere zavarai, de fontosak a nem megfelelô életvitel tényezôi, a dohányzás (nikotin) és a fokozott élettempó is. Az anyagcserezavarok közül különösen a cukorbetegség (cukorbaj, diabetes mellitus) okoz érbetegségeket, elsôsorban arterioszklerózist.
Az arterioszklerózis, amelyet sokan korunk pestisének tekintenek, a szabad gyökök hatására bekövetkezô folyamatok okozta élettani változások egyike.
Az arterioszklerózis szempontjából az egyik veszélyt jelzô tényezô (rizikófaktor) az, hogy jelentôsen megemelkedik a vérplazma koleszterin tartalma, illetve az egyik lipoprotein frakció, a koleszterint tartalmazó LDL (low density lipoprotein, alacsony sűrűségű lipoprotein) mennyisége.
Itt jegyezzük meg, hogy a vérplazmában több koleszterint tartalmazó lipoprotein frakció van, ezek közül csak az LDL az, amely koncentrációjának emelkedése veszélyes lehet az arterioszklerózis kialakulása szempontjából. Egy másik lipoprotein frakció, a vérplazma HDL (high density lipoprotein, nagy sűrűségű lipoprotein) frakciója is tartalmaz koleszterint. A vérplazma HDL mennyiségének emelkedése azonban éppen ellenkezô hatást fejt ki az arterioszklerózis szempontjából, annak kialakulását eddig még nem ismert módon akadályozza. A vérplazma kórosan magas lipidszintjét csökkentô szereket antihiperlipémiás szereknek nevezzük.
A koleszterin (koleszterol) többgyűrűs, szteránvázat tartalmazó egyszerű lipid, pontosabban hat ötszénatomos izoprén egység összekapcsolódásával származtatható triterpén. Mivel a koleszterin az emberi szervezetben acetil-koenzim A egységekbôl épül fel, acetil-koenzim A pedig majdnem minden típusú tápanyag lebomlásakor keletkezik, szervezetünk akkor is szintetizál és ezért tartalmaz koleszterint, ha étrendünk teljesen koleszterinmentes.
Az egészséges emberi szervezet koleszterin szükségletének mintegy 80%-át akkor is maga szintetizálja, ha a tápanyagból teljes szükségletét fedezni tudná. Ez az oka annak, hogy a táplálékkal nagy mennyiségben felvett koleszterin megterheli szervezetünket, hiszen majdnem egészét le kell bontanunk.
Ha a vérplazma koleszterin-szintje magas, az arra utal, hogy baj van a szervezet koleszterin lebontási mechanizmusával, ilyenkor van szükség koleszterinben szegény diétára. A vérplazma magas koleszterin szintjébôl és a magas LDL szintbôl gyakorlatilag egyenesen következik az arterioszklerózis kialakulása.
A lipoproteinek olyan összetett fehérjék, amelyekhez egyszerű lipid (például koleszterin) molekulák kapcsolódnak. A szállító (transzport) lipoproteinek a vérplazmában, a bélben és a májban a lipidek szállításában vesznek részt. Az arterioszklerózis szempontjából veszélyes koleszterin a vérben lipoproteinként az LDL frakcióban található. Az LDL frakció két jellegzetes komponense a lipofil (zsíroldékony) és hidrofil (vízoldékony) részekbôl álló, a májban keletkezô Apo-B-protein nevű fehérje és a hozzákapcsolódott koleszterin.
A koleszterin képlete
A sejtek a koleszterin szükségletüket a vér LDL frakciójából veszik fel. A sejtek felületén ugyanis LDL receptorok vannak, ehhez kapcsolódik az LDL. A kapcsolódás következtében a koleszterin a sejtbe jutva azonnal lebomlik.
A koleszterin sejtbe jutása után térszerkezet változás következtében a sejt receptora elengedi a koleszterint már nem tartalmazó lipoproteint. Arról, hogy a vérben, illetve a sejtben a koleszterin mennyisége kórosan fel ne halmozódjék, a koleszterin sejtbe kerülésekor egy negatív visszacsatolási rendszer (feed back) gondoskodik a koleszterin bioszintézis egyik enzimének gátlása révén.
Az LDL rendkívül érzékeny a különbözô behatásokra. Különösen vonatkozik ez a szabad gyökökre, elsôsorban a lipid-peroxidációra. A lipid-peroxidáció következtében az LDL szerkezete átalakul, ezt a módosult LDL frakciót nem képesek többé a sejtek LDL receptorai megkötni.
A sejtek felületén más receptorok is vannak. Ezek közül az egyik feladata az, hogy a vérbôl a megváltozott fehérjéket magához kapcsolja. Azokat a receptorokat, amelyek az ilyen, megváltozott szerkezetű biomolekulákat képesek megkötni, scavenger (sepregetô) receptoroknak nevezzük.
Ezek a scavenger receptorok kötik meg a módosult szerkezetű LDL frakciót is és a koleszterint úgy juttatják be a sejtbe, hogy a sejtbe jutott koleszterin lebomlani nem képes és a koleszterin bioszintézisére sincs szabályozó (gátló) hatással. Ennek következtében a sejtben a koleszterin kóros mértékben felhalmozódik és a sejt pusztul. Az így elpusztult sejteket nevezik habos sejtnek (foam cell).
Ezek a habos sejtek képezik az arterioszklerózisra jellemzô, lipidekben gazdag képletek, az úgynevezett plakkok egyik kiindulási anyagát. Ezek a plakkok szűkítik az erek belsô falára rakódva, az erek belsô átmérôjét csökkentve a szervek ideális vérellátását és állandó szabad gyök utánpótlást jelentenek. Az arterioszklerózisra jellemzô, hogy ezek a lerakódások a központi idegrendszerben (az agyban) is jelentkezhetnek, ez végül súlyos szellemi leépüléshez vezethet.
Ez az arterioszklerózis kialakulásának lipidelmélete. Az arterioszklerózis kialakulására más elméletek is léteznek. Ezek mindegyike közvetve vagy közvetlenül ugyancsak gyakorlatilag teljesen a szabad gyökök jelenlétére vezeti vissza az arterioszklerózist.
Az emberi szervezetet állandóan olyan káros behatások érik, amelyek szabad gyökök keletkezését gerjesztik. Ilyenek például a bakteriális fertôzések, a mérgezések nagy része, esetleg a hôség hatása, illetve a helytelen életmód (például a dohányzás, a zaklatott életmód, a zsírdús és fűszeres étrend, valamint a túlzott alkoholfogyasztás), valamint számos kóros állapot (például egyes szív és keringési megbetegedések, májbetegségek, zsíranyagcsere megbetegedések, gyulladásos folyamatok, stb.). Mivel ezek a folyamatok mind szabad gyökök jelenlétével járnak, ezért ezek egyre gyakoribb következménye az arterioszklerózis.
A szív és érrendszeri megbetegedések esetében általában lipidben és különösen koleszterinben szegény diétát javasolnak. Ezzel a diétával a koleszterin bioszintézisét nem lehet megakadályozni, de a készen bevitt koleszterin molekulák számának csökkentésével és a lipidek lebontásából származó acetil-koenzim A mennyiségének korlátozásával a vérplazma koleszterin szintje kedvezôen csökkenhet, sôt a káros mértékű elhízás valószínűsége is kisebb lesz.
Az elmúlt évtizedben tömegével jelennek meg olyan klinikai értekezések, amelyek a vérplazma magas koleszterin szintje és számos megbetegedés, köztük a szív és érrendszeri megbetegedések (pl. isémiás szívbetegség, miokardiális infarktus, stb.) kockázata közötti összefüggéseket elemzik. Ezért tekintik a magas koleszterin szintet (hypercholesterinaemia), illetve magas lipoprotein szintet (hyperlipoproteinaemia) a három elsôrendű rizikófaktor egyikének (a másik két rizikófaktor a magas vérnyomás és a dohányzás).
A szív és érrendszer betegségeinek, elsôsorban az angina pectoris gyakori következménye a miokardiális infarktus és a keringési elégtelenség. A miokardiális infarktusban szenvedô beteg szív-izomzatának egy része oxigénellátás nélkül marad, ezért többé-kevésbé súlyosan és gyakran maradandóan károsodik. A miokardiális infarktus leggyakoribb kiváltó oka egy vagy több koszorúér (coronaria) elzáródása. Az elzáródást több tényezô okozhatja (gázbuborék, vérrög, arterioszklerózis vagy más kiváltó ok). Az elzáródás következtében a szívszövetben oxigén ellátási zavarok (anoxia) alakulnak ki, amelyek a szív szövetének elhalásához vezetnek.
A miokardiális infarktusok egy része azonnali vagy késôbbi halálhoz vezet. Leggyakoribb szövôdménye az embólia, keringési elégtelenség, aritmia és kamrarepedés. Az akut infarktus következtében angina pectoris és szívtágulás léphet fel.
A szívinfarktus következményei nagy mértékben függenek az érelzáródás helyétôl és nagyságától. Ha az infarktus eljut a szívburokig, akkor perikarditis következhet be; ha a szív belsô felszínéig jut el, akkor fali trombusok képzôdnek; ha pedig a septumot éri el, szárblokkot vagy egyéb vezetési zavart idéz elô. Kamrai ritmuszavar, billentyűelégtelenség és hosszú távon az infarktus méretétôl függôen enyhe vagy súlyosabb szívelégtelenség alakulhat ki. A klinikai gyógyulás az infarktus méretétôl függôen néhány héttôl több hónapig terjedhet. Magyarországon az infarktus utáni teljes rehabilitáció még kevéssé terjedt el.
A miokardiális infarktus utáni állapotban gyakori a szívműködés dekompenzációja, a koszorúér szűkület és a magas vérnyomás. Ha egy vagy több koszorúér, illetve a szív ereinek elzáródása olyan mértékű, hogy az egész keringés összeomlása fenyeget, műtéti megoldásra lehet szükség. A szívműtét során az elzáródott érszakaszt kiiktatják (bypass műtét) és/vagy egyes érszakaszokat más helyrôl származó érdarabokkal helyettesítenek, szükség esetén mesterséges szívbillentyű is beültethetô.
A sebészeti gyakorlatban a nyitott szívműtétek után igen gyakori szövôdményt okoznak a keletkezett, a sejtre mérgezô hatású, azaz citotoxikus oxigéntartalmú gyökök. Ha a beteget az operáció elôtt antioxidánsokkal kezelik, e káros gyökök keletkezése megelôzhetô, ezek adagolása tehát jelentôs mértékben kivédi a műtéti beavatkozás okozta trauma következményeit.
Az emberi szervezet számára minden műtét traumát jelent. Különösen igaz ez a szívműtétekre, mivel ezeket a beavatkozásokat a keringési elégtelenség miatt már eleve legyengült szervezetű betegek különbözô mértékben károsodott szívén kell elvégezni.
A nyitott szívműtétek technikai sajátosságából adódóan a szívet rövidebb-hosszabb ideig a keringésbôl ki kell rekeszteni. Ezen idô alatt a szervezet vérellátását és az oxigéncserét (oxigenizációt) az úgynevezett extracorporatív keringés biztosítja egy helyettesítô berendezés, a szív-tüdô pumpa segítségével.
A fenti mesterséges keringés károsító hatásait a szervezet 28 oC-ra történô lehűtésével (szisztémás hipotermiával) lehet csökkenteni. A keringésbôl kirekesztett szívizomzat károsodásának kivédésére az úgynevezett cardioplegiás módszerek terjedtek el: a koszorúér rendszerbe olyan mennyiségű kálium sót tartalmazó oldatot juttatnak be infúzió útján, amely a szívet gyors megállásra készteti, ezáltal az anyagcsere, így az energiaigény radikális csökkenése érhetô el.
Mivel a CoQ10 a szervezet működéséhez szükséges energia-ellátást fokozza és a káros gyökös reakciók nagy részét kivédi, adagolása elônyös lehet a betegek állapotának műtét elôtti feljavításában, illetve a műtéti stressz elkerülése szempontjából. Az idevonatkozó irodalmi adatok a CoQ10 protektív hatásáról számolnak be nyitott szívműtétek kapcsán.
A szívsebészetben a CoQ10 vegyületet tehát nem azért adják, hogy egy betegség okozta kóros állapotot részben vagy egészében megszüntessenek. A kezeléssel a célk az, hogy az elégtelen szívműködés következtében legyengült szervezet olyan állapotba kerüljön, hogy a műtéti beavatkozás okozta trauma (extracorporalis perfúzió, szabad gyök képzôdés, szívizom hypoxia, stb.) minél kisebb komplikációt okozzon, ennek következtében csökkenjen a szívizom károsodása.
A különbözô szív és érrendszeri megbetegedések során a betegek vérplazmájában erôsen lecsökken a CoQ10 szint, tehát a már eleve erôsen igénybevett szívizom energia felhasználása nem megfelelô. Ez volt az egyik indoka azon feltételezésünknek, hogy a CoQ10 szerepet játszhat a szív és érrendszeri megbetegedések terápiájában, mert antioxidáns hatása elônyös lehet a szabad gyökök okozta szív és érrendszeri megbetegedések megelôzésében és azok következményeinek kivédésében, valamint a tápanyagok energiájának jobb hasznosítása révén a szívizom működésének intenzitását is kedvezôen befolyásolhatja.
A szívműtétek esetében különös jelentôsége van a CoQ10 kezelésnek. A kardiovaszkuláris betegség miatt legyengült beteg alacsony CoQ10 szintje a műtét során és után tovább csökken. Az elôzetes CoQ10 adagolás a műtét alatti és utáni állapotban is megfelelô CoQ10 szintet biztosít, ezáltal fokozza a beteg energiahasznosítását, véd a gyökös reakcióktól és csökkenti a műtéti stressz kialakulásának valószínűségét.
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata szív és érrendszeri megbetegedésben szenvedô betegek vérplazmájában
1. Betegcsoport: hipertónia és arterioszklerózis
-Betegszám: 30: 18 férfi (41-65 év) és 12 nô (45-63 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
a kívánatosnál magasabb szív enzim értékek
magas UN koncentráció
alacsony szelén koncentráció
alacsony cink koncentráció
alacsony kálium koncentráció
alacsony vitamin koncentráció
GOT aktivitás: 65-280 U/l
GPT aktivitás: 50-190 U/l
LDH aktivitás: 540-800 U/l
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban és 2x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelt betegek átlagos gyógyszerfogyasztása napi 2,4 tablettáról 1,36 tablettára csökkent. A betegek hipertóniája a magasabb fokozatúból az alacsonyabb fokozatúba került. Az észlelt kóros enzim értékek 3 beteg kivételével megközelítették, illetve elérték a normális szintet. A betegek általános állapota javult, bizonyos esetekben a hipertónia teljesen megszünt, így a gyógyszereket el lehetett hagyni.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. Tizenegy beteg átsorolható a II. stádiumból az I. stádiumba
2. Három beteg átsorolható a III. stádiumból a II. stádiumba
3. Két beteg átsorolható a IV. stádiumból a III. stádiumba
4. Húsz betegnél csökkenthetô a gyógyszeradag
5. Hat betegnél elhagyható a gyógyszer
6. A betegek vérében emelkedett a vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. Három beteg átsorolható a II. stádiumból az I. stádiumba
2. Egy beteg átsorolható a III. stádiumból az II. stádiumba
3. Három betegnél csökkenthetô a gyógyszeradag
4. Egy betegnél elhagyható a gyógyszer
5. A vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,40 0,45 0,48 0,89
2. 0,31 0,34 0,36 0,72
3. 0,35 0,41 0,45 0,90
4. 0,38 0,40 0,47 0,69
5. 0,25 0,30 0,35 0,60
6. 0,20 0,22 0,30 0,62
7. 0,28 0,31 0,35 0,50
8. 0,33 0,35 0,37 0,69
9. 0,43 0,44 0,51 0,82
10. 0,49 0,50 0,51 1,0
A CoQ10 szint alakulása a hipertóniában és arterioszklerózisban szenvedô 1-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,30 0,33 0,35 0,47
12. 0,27 0,30 0,33 0,41
13. 0,35 0,37 0,40 0,60
14. 0,17 0,25 0,30 0,45
15. 0,21 0,23 0,28 0,43
16. 0,23 0,25 0,29 0,41
17. 0,20 0,23 0,27 0,40
18. 0,31 0,35 0,37 0,65
19. 0,33 0,34 0,39 0,70
20. 0,19 0,21 0,28 0,40
A CoQ10 szint alakulása a hipertóniában és arterioszklerózisban szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,23 0,24 0,27 0,39
22. 0,27 0,29 0,33 0,57
23. 0,38 0,41 0,47 0,65
24. 0,40 0,45 0,49 0,85
25. 0,39 0,41 0,50 1,00
26. 0,42 0,45 0,51 0,98
27. 0,41 0,42 0,48 0,96
28. 0,35 0,37 0,41 1,10
29. 0,33 0,35 0,39 0,68
30. 0,33 0,37 0,41 0,75
A CoQ10 szint alakulása a hipertóniában és arterioszklerózisban szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
2. Betegcsoport: szívinfarktus
-Betegszám: 30: 13 férfi (41-60 év) és 17 nô (45-70 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
a kívánatosnál magasabb szív enzim értékek
alacsony szelén koncentráció
alacsony cink koncentráció
alacsony kálium koncentráció
alacsony magnézium koncentráció
alacsony vitamin koncentráció
CK aktivitás: 600-820 U/l
GOT aktivitás: 65-250 U/l
GPT aktivitás: 50-180 U/l
LDH aktivitás: 600-820 U/l
süllyedés: 120 mm/óra
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: naponta 3x10 mg CoQ10 kiegészítve E-vitaminnal, szelénnel, b- karotinnal és B2 vitaminnal (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelt betegekben gyorsabb volt a regeneráció gyorsabb volt, az enzim értékek koncentrációja gyorsabban közelítette meg, egyes esetekben érte el a normális értéket. A betegségi állapot ideje lerövidült, kevesebb volt a szövôdmény. A szívgyógyszerek dózisa csökkenthetô volt.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A kívánatosnál közel tízszer magasabb szív enzim értékek a kezelés elôtti állapothoz képest a felére-harmadára csökkentek
2. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
3. A betegek CoQ10 koncentrációja rohamosan emelkedett, de csak kilenc betegnél érte el a normális szintet a harmadik hónap végére
4. A betegek állapota hamarabb stabilizálódott, mint a kontroll csoportban
5. Kevesebb szövôdményt tapasztaltunk
6. A gyógyszer mennyisége csökkenthetô volt
7. A betegek túlélési lehetôségei megnôttek
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A kezelt csoporthoz képest elhúzódó gyógyulások
2. A kezelt csoporthoz képest több szövôdmény
3. A vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
4. A kezelt csoporthoz képest rosszabb túlélési lehetôségek
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,33 0,39 0,41 0,53
2. 0,27 0,30 0,43 0,57
3. 0,20 0,31 0,38 0,53
4. 0,22 0,33 0,42 0,59
5. 0,25 0,34 0,45 0,61
6. 0,24 0,26 0,31 0,50
7. 0,30 0,31 0,33 0,54
8. 0,31 0,33 0,38 0,63
9. 0,22 0,24 0,27 0,42
10. 0,23 0,24 0,29 0,46
A CoQ10 szint alakulása az infarktuson átesett 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,24 0,26 0,36 0,60
12. 0,27 0,30 0,40 0,71
13. 0,31 0,35 0,39 0,63
14. 0,34 0,37 0,41 0,65
15. 0,37 0,40 0,47 0,72
16. 0,22 0,25 0,30 0,41
17. 0,31 0,34 0,37 0,45
18. 0,33 0,35 0,41 0,49
19. 0,26 0,29 0,33 0,43
20. 0,28 0,30 0,36 0,50
A CoQ10 szint alakulása az infarktuson átesett 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,32 0,33 0,35 0,53
22. 0,23 0,24 0,29 0,45
23. 0,27 0,29 0,33 0,59
24. 0,31 0,38 0,46 0,63
25. 0,19 0,21 0,25 0,49
26. 0,24 0,27 0,29 0,53
27. 0,26 0,30 0,34 0,57
28. 0,34 0,35 0,40 0,61
29. 0,20 0,24 0,26 0,44
30 0,21 0,27 0,32 0,45
A CoQ10 szint alakulása az infarktuson átesett 21.-30 betegek vérplazmájában
3. Betegcsoport: isémiás szívbetegség (angina pectoris)
-Betegszám: 30: 20 férfi (43-69 év) és 10 nô (45-65 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
a kívánatosnál magasabb szív enzim értékek
alacsony szelén koncentráció
alacsony cink koncentráció
alacsony kálium koncentráció
alacsony vitamin koncentráció
GOT aktivitás: 70-198 U/l
GPT aktivitás: 70-160 U/l
LDH aktivitás: 530-680 U/l
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott, valamint placebo kontrollt is alkalmaztunk, elkülönítettünk egy olyan csoportot is, amely a gyógyszeres kezelésen kívül CoQ10 helyett placebot kapott
-Dózis: 3x20 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban és 3x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelt betegek gyógyszerfogyasztása (nitroglicerin tabletta) napi 2,9 tablettáról átlagosan 1,2 tablettára csökkent. Az anginás rohamok száma átlagosan napi 5,9 tablettáról 2,7 tablettára csökkent. Három betegnél egy hétig a CoQ10 elhagyására kényszerültünk, ekkor betegek állapotában rohamos romlást tapasztaltunk. Három kontroll és három kezelt beteg esetében a kezelést napi 3x200 mg C vitaminnal, 3-200 mg E vitaminnal, valamint szelénnel és B2 vitaminnal egészítettük ki. A CoQ10 kezelésben részesített betegeknél szinergizmust tapasztaltunk.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. Tizennégy beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége 2,9 tablettáról 1,4 tablettára volt csökkenthetô
2. Öt beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége 2,9 tablettáról 1,3 tablettéra volt csökkenthetô
3. Öt beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége 2,9 tablettáról 1,1 tablettára volt csökkenthetô
4. Két beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége a kontroll csoporthoz hasonlóan 2,9 tablettáról 1,9 tablettára volt csökkenthetô
5. Két betegnél a gyógyszer teljesen elhagyható volt
6. A kívánatosnál közel tízszer magasabb szív enzim értékek a kezelés elôtti állapothoz képest a felére-harmadára csökkentek
7. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
8. A betegek CoQ10 koncentrációja rohamosan emelkedett és csak két betegben nem érte el a normális szintet a harmadik hónap végére
9. Harminc beteg közül mindössze háromnál tapasztaltunk szövôdményt
10. Harminc beteg közül négy betegnél megszüntek az anginás rohamok
11. A betegek állapota 8-16 nappal hamarabb stabilizálódott, mint a kontroll csoportban
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. Tizenöt beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége 2,9 tablettáról 1,9 tablettára volt csökkenthetô
2. Tizedhárom beteg esetében a nitroglicerin tabletta mennyisége 2,9 tablettáról 1,6 tablettára volt csökkenthetô
6. A kívánatosnál közel két-háromszor magasabb szív enzim értékek és az alacsony CoQ10 koncentráció nem normalizálódott
7. Harminc beteg közül tizenháromnál tapasztaltunk szövôdményt
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1. hónap kezelés után 2. hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,29 0,31 0,33 0,42
2. 0,31 0,33 0.36 0,53
3. 0,27 0.32 0,39 0,57
4. 0,26 0.30 0,33 0,58
5. 0,28 0,30 0,35 0,59
6. 0,31 0,33 0,37 0,71
7. 0.19 0,22 0,25 0,38
8. 0,30 0,32 0,35 0,60
9. 0,21 0,24 0.26 0,52
10. 0,23 0,25 0,28 0,54
A CoQ10 szint alakulása az isémiás szívbetegségben szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,19 0,22 0,30 0,55
12. 0.21 0,24 0,32 0,51
13. 0,23 0,24 0,33 0,57
14. 0,33 0,35 0,36 0,65
15. 0,31 0,33 0,38 0,72
16. 0,17 0,19 0,27 0,53
17. 0,18 0,24 0,29 0,56
18. 0,22 0,26 0,33 0,67
19. 0,24 0,27 0,35 0,61
20. 0,29 0,31 0,37 0,71
A CoQ10 szint alakulása az isémiás szívbetegségben szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,0.31 0.33 0,40 0,70
22. 0,26 0,29 0,33 0,66
23. 0,28 0,32 0,37 0,68
24. 0,31 0,33 0,36 0,59
25. 0,30 0,34 0,40 0,73
26. 0,15 0,17 0,26 0,53
27. 0,16 0,19 0,24 0,50
28. 0,21 0,23 0,27 0.51
29. 0,22 0,24 0,29 0,57
30. 0,24 0,26 0,33 0,59
A CoQ10 szint alakulása az isémiás szívbetegségben szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
A CoQ10 adagolásával kapcsolatos tapasztalataink a szívsebészetben
Alacsony betegszámunk (30) miatt egyelôre csak hét, elôzetesen CoQ10 kezelést kapott beteg szívműtétjérôl részletesen tudunk beszámolni. Ezek betegek részben infarktus utáni isémiás szívbetegségben, részben szívbillentyű betegségben szenvedtek, amelyeket angina pectoris, hipertónia, esetenként aritmia és keringési elégtelenség kísért.
A CoQ10 adagolását egyénileg kell megválasztani, de a szívműtét nagyságától függôen ajánlatos több nappal a műtét elôtt elkezdeni, célszerűen kombináció formájában. A kombináció általában az alábbi anyagokat tartalmazza: CoQ10, B2, C és E vitamin, niacin (B3 vitamin), valamint pantoténsav (B5 vitamin).
Munkacsoportunk még további prospektív vizsgálatok elvégzését tervezi ezen a területen az intra- és perioperatív hatásmechanizmus további tisztázása céljából.
4. Betegcsoport: szívműtétet igénylô isémiás szívbetegség, billentyű betegség, aorta dissectio
-Betegszám: 7: 4 férfi (43-58 év) és 3 nô (53-63 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció (0,28- 0,42 mg/l)
a kívánatosnál magasabb szív enzim értékek
alacsony E vitamin koncentráció (2,9-5,3 mg/l)
alacsony szelén koncentráció (16-25 mg/l)
alacsony cink koncentráció (4,1-8 mg/l)
alacsony magnézium koncentráció (0,28-0,44 mmol/l)
GOT aktivitás: 59-280 U/l
GPT aktivitás: 50-190 U/l
LDH aktivitás: 450-800 U/l
CK aktivitás: 230-380 U/l
-A kezelés idôtartama: lásd az egyes betegenél
-Az adagolás módja: per os
-Dózis: lásd a kezelés értékelésénél
A kezelés eredménye: lásd az egyes betegenél
A szívműtétek ismertetése
1. eset: 48 éves férfibeteg
Betegség: coronaria insufficientia, régi szívizom infarktus, angina pectoris, esszenciális hipertónia, III. funkcionális stádium
A műtét neme: LIMA-LAD bypass
szívizom keringés nélkül: 80 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: 10 nap
2x10 mg CoQ10 a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,60 mg/ml, a műtét alatt 0,55 mg/ml, a műtét után 0.50 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,55 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (3x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett. A műtét után a beteg szervezetének regenerálódása gyorsabb volt, mint azon betegeké, akik a CoQ10 vegyületet nem kombinációban kapták.
2. eset: 55 éves férfibeteg
Betegség: coronaria insufficientia, angina pectoris, esszenciális hipertónia PTCA utáni állapot, II. funkcionális stádium
A műtét neme: LIMA-LAD bypass
szívizom keringés nélkül: 30 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: egy hónap
3x10 mg CoQ10 naponta az elsô három hétben és 3x20 mg CoQ10 az utolsó héten a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,64 mg/ml, a műtét alatt 0,60 mg/ml, a műtét után 0.52 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,65 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (3x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett. A műtét után a beteg szervezetének regenerálódása gyorsabb volt, mint azon betegeké, akik a CoQ10 vegyületet nem kombinációban kapták.
3. eset: 59 éves nôbeteg
Betegség: régi szívizom infarktus, instabil angina pectoris, II-III. funkcionális stádium
A műtét neme: CABG N.o. II (OM+RCA)
szívizom keringés nélkül: 63 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: hat hét
3x10 mg CoQ10 elsô négy héten és 3x20 mg CoQ10 az utolsó két héten a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,65 mg/ml, a műtét alatt 0,63 mg/ml, a műtét után 0.55 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,70 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (3x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett. A műtét után a beteg szervezetének regenerálódása gyorsabb volt, mint azon betegeké, akik a CoQ10 vegyületet nem kombinációban kapták.
4. eset: 58 éves férfibeteg
Betegség: coronaria insufficientia, régi szívizom infarktus, angina pectoris, III. funkcionális stádium
A műtét neme: LIMA-LAD bypass, CABG N.o. II (INTERMEDIUS+RCA)
szívizom keringés nélkül: 75 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: két hét
3x10 mg CoQ10 elsô héten és 3x20 mg CoQ10 a második héten a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,55 mg/ml, a műtét alatt 0,50 mg/ml, a műtét után 0.40 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,60 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (3x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett. A műtét után a beteg szervezetének regenerálódása gyorsabb volt, mint azon betegeké, akik a CoQ10 vegyületet nem kombinációban kapták.
5. eset: 63 éves nôbeteg
Betegség: stenosis aortae et insuff. valv. aorta aortae rheum, III.
funkcionális stádium
A műtét neme: impl. valv. artef. aortae
szívizom keringés nélkül: 85 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: öt hét
3x10 mg CoQ10 elsô három héten és 3x20 mg CoQ10 az utolsó két héten a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,73 mg/ml, a műtét alatt 0,71 mg/ml, a műtét után 0.63 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,70 mg/ml volt.
6. eset: 43 éves férfibeteg
Betegség: aorta dissectio DeBakey II., aneurisma aortae ascendentis, insuffientia aortae grad. N.o. IV., esszenciális hipertónia, stádium: NYHA III-IV
A műtét neme: op. sec. Bentall. Impl. valv. artef. aortae
szívizom keringés nélkül: 195 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: kezelôorvosa javaslatára hat hónap
2x10 mg CoQ10, majd műtét elôtt egy héttel intenzívebb terápia: 3x15 mg CoQ10 három napig majd 3x20 mg CoQ10 két napig a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,54 mg/ml, a műtét alatt 0,53 mg/ml, a műtét után 0.42 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,65 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (2 hónapig 3x20 mg, 2 hónapig 3x10 mg, utána folyamatosan 2x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett.
7. eset: 53 éves nôbeteg
Betegség: insufficientia aortae rheumatica, coronaria insuffientia, angina pectoris, carotis communis stenosis, carotis communis occlusio, esszenciális hipertónia, stádium III-IV
A műtét neme: Impl. valv. artef. aortae (St.JUDE 23), CABG N.o. II (LAD+RCA)
szívizom keringés nélkül: 145 perc
A kezelés kezdete a műtét elôtt: korábbi állapota miatt javaslatára hat hónap
2x10 mg CoQ10, majd műtét elôtt négy héttel intenzívebb terápia: 3x20 mg CoQ10 három hétig majd 3x30 mg CoQ10 egy hétig a korábban ismertetett kombinációban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A beteg állapota a műtét alatt kielégítô volt, műtéti szövôdmény nem lépett fel. A CoQ10 koncentráció a műtét elôtt 0,73 mg/ml, a műtét alatt 0,71 mg/ml, a műtét után 0.63 mg/ml, a műtét után 10 nappal 0,75 mg/ml volt. A műtét után további CoQ10 adagolással (2 hónapig 3x20 mg, 2 hónapig 3x10 mg, utána folyamatosan 2x10 mg) a CoQ10 szint a normálishoz közeli értékre emelkedett.
A májbetegségek és a zsíranyagcsere zavarai
A májnak különleges szerepe van az emberi szervezet működése szempontjából. A májban nemcsak igen fontos biomolekulák anyag-cseréje és felhalmozása folyik, hanem valamennyi, a szervezetbe került, de az emberi szervezet felépítéséhez nem szükséges, úgynevezett testidegen vegyület – ezek közé tartoznak a gyógyszerek is – lebontása is itt történik.
Az anyagcsere folyamatok közül a májban nagy intenzitású a szénhidrátok, az aminosavak és más nitrogént tartalmazó biomolekulák, a fehérjék, a lipidek és a hormonok anyagcseréje. A testidegen anyagok körébe a környezetet szennyezô vegyszerek és a gyógyszer hatóanyagok egyaránt beletartoznak.
Ha egy testidegen anyag, például egy gyógyszer hatóanyag az emberi szervezetbe kerül, a szervezet valamilyen módon azt kémiailag átalakítani, metabolizálni igyekszik. Különösen fontos ez a lipidoldékony (lipofil) testidegen anyagoknál, a xenobiotikumoknál, mert ezek az anyagok könnyen behatolnak a sejtbe és a vesén keresztül nem ürülnek ki. A testidegen anyagok nagy része, különösen a xenobiotikumok az emberi szervezet megszokott enzimeivel nem bonthatók.
A testidegen anyagok májba kerülve azonban lebomolhatnak, azaz metabolizálódhatnak. A lipofil molekulára hidrofil (vízoldékony) csoport, amino- vagy hidroxilcsoport kerül (biotranszformáció), majd az újonnan beépült csoporthoz valamilyen anyagcsere termék (általában szénhidrát) kapcsolódik. A hatóanyagot ez a konjugáció néven ismert folyamat hatástalanítja (méregteleníti), az átalakított terméket a szervezet képes kiüríteni. Ha a xenobiotikumot a szervezet nem tudja átalakítani és a biotranszformáció meghiúsul, akkor hosszú és erôs hatás várható.
A testidegen anyagok, különösen a xenobiotikumok májban történô lebomlása gyökös mechanizmusú folyamat, amely során oxigén használódik fel, sôt átmenetileg peroxid anion is képzôdik. Ez az oka annak, hogy fokozott vegyszerártalomnak kitett egyénekben gyakori a májkárosodás.
A májbetegségek terápiájában gondot jelenthet az, hogy az alkalmazott gyógyszer maga is testidegen anyag. Nagy a jelentôsége a máj állapotát védô, úgynevezett májvédô szereknek, amelyeket általában a májbetegségek megelôzésére vagy a májártalom fokozodásának megakadályozására használnak.
Igen eltérô okok vezethetnek a máj megbetegedéséhez. A vegyszeres ártalmakon, azaz testidegen anyagokon kívül kiváltó tényezôk lehetnek különbözô kórokozók, keringési zavarok, táplálkozási problémák, anyagcsere-betegségek és mechanikus ártalmak egyaránt.
A májgyulladások (hepatitis) közé tartoznak a különbözô vírusos eredetű gyulladások, amelyek közül a Hepatitis B vírus okozta májgyulladás a legismertebb. A testidegen anyagok is okozhatnak májgyulladást.
Azt a kórképet, amely esetében a májsejtekben felszaporodnak a neutrális zsiradékok, zsírmájnak nevezzük. Több anyagcserezavar, például az elhanyagolt cukorbetegség zsírmájhoz vezethet.
Vannak olyan epe- és májbetegségek, amelyek esetében felbomlik a zsíranyagcsere termékek közötti kívánatos egyensúly. A nem kívánt mértékben felhalmazódott zsíranyagcsere intermedierek és végtermékek molekuláiban könnyen végbemehet a lipid-peroxidáció, így a zsíranyagcsere zavarok végeredményben arterioszklerózishoz vezethetnek.
Az etanol károsító hatásának biokémiai háttere (Guba szerint)
A májzsugorban (cirrhosis, cirrózis) szenvedô betegek májának szerkezete teljesen leépül, ennek következtében az anyagcsere súlyos zavara és gyakran végül halál következik be. Az akut és krónikus májgyulladás és egyes született anyagcsere betegségek májzsugorhoz vezethetnek. Külön ki kell emelnünk az alkoholfogyasztás májkárosító hatását. Az alkoholos eredetű májgyulladás is gyakran májzsugorhoz vezet. Az alkoholisták között nem ritka az alkoholos zsírmáj kialakulása. Az emésztésben fontos szerepet játszó, az epét tároló epehólyag és a hasnyálmirigy gyulladásai is kedvezôtlenül hatnak a máj működésére.
A máj működésének ellenôrzésére igen sok laboratóriumi teszt ismert, ezek egy részét májfunkciós vizsgálatoknak nevezzük. Az egyik jellemzô májfunkciós érték a vérplazma bilirubin szintje.
A hem szerkezete
A különbözô májártalmak, így a májgyulladás következtében a máj nem tudja valamennyi funkcióját elvégezi. A máj a hemoglobin piros színéért felelôs anyagot, az oxigént megkötni képes hemet csak a sárgaszínű bilirubinig bontja le. A bilirubint azután a testidegen anyagokhoz hasonlóan a konjugáció segítségével, glükuronsavhoz kötött glikoziddá alakítva ürítí ki.
Ha az elégtelen májműködés következtében a glikoziddá alakítás elmarad, a májban felhalmozott bilirubin sárgaságot okoz (parenchymás icterus). A vérplazma bilirubin szintje tehát jellemzô a máj állapotára (normális érték 3-17 mmol/l).
A máj funkcionális állapotának jellemzésére a vérplazma bilirubin szintjén kívül más laboratóriumi vizsgálatok is használatosak. Közéjük tartozik a széklet urobilinogén és urobilin, valamint a vizelet bilirubin és urobilinogén tartalmának meghatározása, a galaktóz terhelési próba és a glikogén tárolási próba.
A máj kóros működésének elôidézésében kiemelt szerepet játszik a nem megfelelô életvitel, az alkoholizmus, a nehéz és fűszeres ételek fogyasztása, a kábitószerélvezet és a túlzott mennyiségű gyógyszerek szedése.
A májműködés zavarainak mélyreható következményei közé tartozik a fehérjeszintézis zavara, a szénhidrát anyagcsere károsodása, a zsíranyagcsere zavarának következtében kialakuló zsírmáj, az epetermelés csökkenése, valamint a testidegen anyagok lebontásának, azaz a méregtelenítô folyamatok zavara.
A máj az anyagcserében játszott központi szerepén kívül fontos emésztési feladatokat is ellát. Az általa kiválasztott epe a zsírok lebontását (emésztését), így felszívódását segíti elô.
Jelentôs májkárosító tényezô a szabad gyökök jelenléte, ez az egyik oka annak, hogy gyakoriak a környezetszennyezés okozta májártalmak. Mivel a máj érzékeny a szabad gyökökre és a benne lejátszódó folyamatok gyakran sok energiát igényelnek, ezért játszhat szerepet a CoQ10 a májbetegségek terápiájában.
A zsíranyagcsere zavarainál a vérben a normálisnál magasabb a lipidek (a koleszterin és zsírok, azaz trigliceridek) koncentrációja, ez a hyperlipidaemia. Korábban már bemutattuk a lipid-peroxidáció és a különbözô megbetegedések, elsôsorban az érelmeszesedés közötti kapcsolatot. A zsíranyagcsere zavarok megszüntetése tehát más betegségek megelôzését is jelentheti.
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a májbetegek és zsíranyagcsere zavarban szenvedôk vérplazmájában
5. Betegcsoport: különbözô májártalmak
-Betegszám: 30: 17 férfi (39-59 év) és 13 nô (31-55 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
a kívánatosnál magasabb máj enzim értékek
általában magas bilirubin koncentráció
megnagyobodott máj
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x15 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban és 2x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
Kezelés elôtt a májbetegek vérplazmájának CoQ10 szintje igen alacsony volt. Az egyéb laboratóriumi paraméterek, elsôsorban a különbözô enzimek aktivitás értékei jelentôsen eltértek a kívánatos szinttôl, a GOT aktivitása öt-tízszerese, a GPT és a gGT aktivitása pedig húsz-harmincszorosa volt a normális értéknek.
A kezelés során a CoQ10 szint szignifikánsan nôtt, de a kezelés végére a betegek nem egészen felénél emelkedett a CoQ10 vérplazma szintje a normális értékre. A betegeken végzett CoQ10 kezelés az egyéb laboratóriumi értékeket is kedvezô irányba befolyásolta. A GOT kórosan magas aktivitás értéke mintegy ötödére, a GPT és a gGT eredeti aktivitása pedig tizedére csökkent. A betegek megnagyobbodott mája kisebb lett, rosszulléteik száma csökkent, étvágyuk javuló tendenciát mutatott, általános fizikai állapotuk is javult.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A kívánatosnál közel tízszer-hússzor magasabb máj enzim értékek 15- 20 nappal hamarabb csökkentek a kezelés elôtti állapot értékeihez képest az ötödére-tizedére
2. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
3. A betegek CoQ10 koncentrációja rohamosan emelkedett, a betegek mintegy felénél elérte, sôt néhány esetben némileg meghaladta a normális szint alsó határát a harmadik hónap végére
4. A betegek szervezetének anyagcsere folyamatai 20-25 nappal hamarabb stabilizálódtak, mint a kontroll csoportban
5. A máj méregtelenítô funkciója 20-22 nappal gyorsabban normalizálótott
6. A betegek gyógyulási ideje megrövodült
7. Súlyos májbetegségnél az élet egy-két évvel meghosszabíthatónak mutatkozott
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A kezelt csoporthoz képest anyagcsere folyamatok stabilizálódásának elhúzódása
2. A vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
3. A kezelt csoporthoz képest rosszabb túlélési lehetôségek
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,40 0,45 0,47 0,52
2. 0,31 0,33 0,38 0,50
3. 0,20 0,25 0,29 0,47
4. 0,18 0,22 0,26 0,39
5. 0,22 0,24 0,25 0,40
6. 0,31 0,35 0,37 0,61
7. 0,29 0,34 0,39 0,63
8. 0,38 0,42 0,50 0,75
9. 0,15 0,17 0,20 0,45
10. 0,27 0,29 0,31 0,53
A CoQ10 szint alakulása az 1.-10. májbetegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,38 0,39 0,40 0,48
12. 0,14 0,16 0,21 0,41
13. 0,26 0,28 0,30 0,49
14. 0,32 0,33 0,35 0,53
15. 0,18 0,20 0,29 0,50
16. 0,22 0,23 0,33 0,48
17. 0,33 0,34 0,40 0,61
18. 0,15 0,17 0,25 0,50
19. 0,17 0,20 0,31 0,55
20. 0,23 0,25 0,36 0.62
A CoQ10 szint alakulása a 11.-20. májbetegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,29 0,34 0,38 0,57
22. 0,18 0,20 0,29 0,55
23. 0,32 0,33 0,35 0,71
24. 0,27 0,30 0,39 0,78
25. 0,40 0,42 0,45 0,68
26. 0,35 0,39 0,44 0,81
27. 0,39 0,40 0,42 0,76
28. 0,31 0,33 0,39 0,71
29. 0,28 0,29 0,36 0,65
30. 0,35 0,36 0,37 0,68
A CoQ10 szint alakulása a 21.-30. májbetegek vérplazmájában
6. Betegcsoport: zsíranyagcsere zavarok
-Betegszám: 30: 19 férfi (35-58 év) és 11 nô (38-57 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
magas CoQ10 koncentráció
a kívánatosnál magasabb koleszterin koncentráció
a kívánatosnál magasabb triglicerid koncentráció
szív és érrendszeri panaszok
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban és 2x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelt betegek általános állapota a kezelés elôttihez képest javult. A kívánatosnál magasabb CoQ10 szint a CoQ10 adagolás ellenére csökkent a javuló energia hasznosítás következtében. A betegek egyéb laboratóriumi vizsgálati paraméterei is közelítettek a normális értékekhez.
A koleszterin szint kórosan magas értéke (7,80-11,0 mmol/l) némileg csökkent (5,80-7,50 mmol/ml), de még mindig a normális szint (3,20-5,20 mmol/ml) felett maradt. A triglicerid (TG) szint magas adatai (3,20-4,0 mmol/l) is a normális szinthez (0,60-2,20 mmol/l) közelítettek (2,00-2,70 mmol/l). A HDL-koleszterin kezelés elôtti értékei a kívánatos (minimum 1,42 mmol/l) alatt maradtak (0,69-0,90 mmol/l). A kezelés hatására ezek az értékek a normális értékhez igen közel kerültek (1,27-1,45 mmol/l).
Különösen magas koleszterin szintet mértünk egy betegnél (15,0 mmol/l). A három hónapi kezelés hatására ez az érték is süllyedt (9,0 mmol/l), bár még mindig rendkívül magas volt. Ennél a betegnél a kezelés beindítása elôtt a TG és HDL-K adatok is igen kedvezôtlenek voltak, a kezelés hatására itt is bekövetkezett egy kedvezô irányú változás (TG 6,30®2,98 mmol/l,. HDL-K 0,78®1,29 mmol/l). A kezelt betegek gyógyszerfogyasztása (lipidcsökkentô szerek) napi 6 tablettáról átlagosan 1,8 tablettára csökkent.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A kívánatosnál közel hétszer-tízszer magasabb koleszterin koncentráció a kezelés elôtti állapothoz képest a felére csökkent.
2. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
3. A betegek CoQ10 túlzottan magas koncentrációja rohamosan csökkent, a betegek mintegy felénél elérte a normális szint felsô határát a harmadik hónap végére
4. Tizennégy beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége 6 tablettáról 1,8 tablettára volt csökkenthetô
5. Két beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége a kontroll csoporttal megegyezô módon 6 tablettáról 2,2 tablettára volt csökkenthetô
6. Négy beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége 6 tablettáról 0,5 tablettára volt csökkenthetô
7. Tíz betegnél a lipidcsökkentô szer elhagyható volt
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A kezelt csoporthoz képest a koleszterin szint csökkenése elhúzódó volt
2. A vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
3. A szív és érrendszeri panaszok csökkentek
4. Tíz beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége 6 tablettáról 3,5 tablettára volt csökkenthetô
5. Tizennyolc beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége 6 tablettáról 2,2 tablettára volt csökkenthetô
6. Két beteg esetében a lipidcsökkentô szer mennyisége a kezelt csoporttal megegyezô módon 6 tablettáról 1,8 tablettára volt csökkenthetô
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 1,51 1,40 1,40 1,00
2. 2,00 1,80 1,71 1,40
3. 1,72 1,49 1,31 1,25
4. 1,89 1.70 1,51 1,10
5. 2,50 2,39 2,12 1,50
6. 1,23 1,22 1,20 1,10
7. 1,28 1,26 1,25 1,09
8. 1,32 1,30 1,29 1,12
9. 1,34 1,33 1,30 1,16
10. 1,37 1,36 1,31 1,07
A CoQ10 .szint alakulása a zsíranyagcsere zavarban szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 1,81 1,80 1,76 1,37
12. 1,78 1,76 1,71 1,30
13. 1,89 1,88 1,80 1,42
14. 1,86 1,83 1,71 1,18
15. 1,83 1,80 1,69 1,31
16. 1,85 1,80 1,73 1,29
17. 2,0 1,95 1,91 1,40
18. 1,43 1,41 1,35 0,90
19. 1,51 1,35 1,27 1,02
20. 1,44 1,39 1,31 1,11
A CoQ10 szint alakulása a zsíranyagcsere zavarban szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 1,53 1,50 1,38 1,20
22. 1,57 1,56 1,42 1,02
23. 1,59 1,55 1,40 1,15
24. 1,63 1,61 1,51 1,16
25. 1,68 1,66 1,52 0,97
26. 1,39 1,30 1,20 1,01
27. 1,45 1,43 1,35 1,09
28. 1,70 1,66 1,40 1,27
29. 2,20 2,10 1,98 1,40
30. 2.00 1,99 1,95 1,53
A CoQ10 szint alakulása a zsíranyagcsere zavarban szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
A rosszindulatú daganatos megbetegedések
A fejlettebb országok megbetegedési statisztikáinak második helyét a daganatos megbetegedések foglalják el, ezért nem csak egészségügyi, hanem gazdasági szempontból is elônyös minden olyan kezelés, amely e statisztikát javítani képes. A rosszindulatú daganatos betegségek, amelyek végeredményben az emberi szervezet egészét érintik, több lépcsôben alakulnak ki és keletkezésükben számos külsô és belsô tényezô sokszor egyidejű jelentkezése játszik szerepet.
A daganatok keletkezésének, a sejtburjánzásnak több stádiuma van. Az iniciáció (a meginduláshoz szükséges elsô lépés) valamilyen rákkeltô anyag, általában szabad gyök eredményes kölcsönhatása valamelyik biomolekulával.
Az, hogy ezt a kezdeti lépést milyen további lépések követik és az, hogy ezen lépések eredményeként valóban rosszindulatú, azaz az egész szervezetet elpusztítani képes sejtburjánzás, ismertebb nevén daganat alakul-e ki, sok tényezôtôl függ.
Az “elrontott” biomolekula hosszú ideig meghúzódhat, ez idô alatt lehetôség van arra, hogy a szervezet védelmét szolgáló mechanizmusok (összefoglaló nevén az immunrendszer) egyike felfedezze és tönkretegye. Kevésbé szerencsés esetben a módosított biomolekula valamilyen más betegséget (például, ha a biomolekula LDL, akkor arterioszklerózist) okoz.
Abban az esetben, ha az érintett biomolekula a sejt génállományához tartozik, akkor szomatikus mutáció jön létre, azaz ebben a sejtben a génprogram részben módosul. Még ekkor is lehetôség van arra, hogy ezt a zavart az immunrendszer hárítsa.
Igen kedvezôtlen esetben a megváltozott génprogram a sejt osztódásakor olyan új sejtek keletkezését idézi elô, amelyek a többi sejtnél ellenállóbbak és dinamikusabban osztódnak, végül a folyamat öngerjesztôvé válik, rosszindulatú daganat alakul ki.
Ezen új sejtek állandó osztódása és az ezáltal kialakuló sejtburjánzás felépítô folyamatai a szervezet minden energiáját felemészti. A módosított génparancs metasztázis (áttétel) révén eljut a szervezet más szöveteibe, ott is daganatot idéz elô, ezáltal azokat is tönkreteszi. Közben olyan biológiailag aktív vegyületek termelôdnek nagy mennyiségben, amelyek megzavarják a szervezet működésének eredeti harmóniáját. A folyamat végeredményben az egész szervezet pusztulásához vezet.
A legújabb kutatások szerint az emberi szervezet tartalmaz egy külsô behatásra igen érzékeny, szabad gyökök által könnyen támadható génrészletet, a p53 gént, pontosabb nevén a p53 fehérjét kódoló gént, amely a 17-es kromoszómán helyezkedik el. Ez a gén, illetve a közreműködésével keletkezô p53 fehérje fontos szerepet játszik a sejtciklus, ezen keresztül a sejtosztódás szabályozásában. A p53 fehérje elnevezés azt jelenti, hogy ennek a fehérjének, azaz proteinnek molekulatömege 53 000 D (dalton).
A sejtek örökítô állományának képzôdése és a sejt osztódása pontos menetrend szerint zajlik le. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak bizonyos fehérje természetű faktorok, illetve az azok hatását közvetítô más fehérjék. A p53 fehérje is részt vesz ebben a folyamatban. Jelenléte biztosítja, hogy a sejtben bizonyos történések esetén, például megfelelô számú osztódás után, génindukcióval beinduljon a programmozott sejthalál, tehát a p53 megakadályozza a sejtek korlátlan élettartamát és szaporodását, azaz a sejtburjánzást.
A p53 fehérjét kódoló génrészlet különbözô behatásokra, így a szabad gyökök hatására könnyen károsodik, ekkor feladatát elvégezni nem tudja. Ha ez a génrészlet megsérül, akkor nem képzôdhet a p53 fehérje, így a szervezet nem képes többé a sejtek túlzott szaporodásának gátat szabni. Ez a sejtburjánzás rákos daganatok kialakulásához vezethet. Az emberi rákfajták több, mint felénél, a tüdôrákok hetven százalékánál kimutatták a p53 gén sérülését.
Ez azt jelenti, hogy abban a legkedvezôtlenebb esetben, ha a szabad gyök által megtámadott biomolekula maga a p53 gén, akkor akár egyetlen szabad gyök is rosszindulatú megbetegedéshez vezethet. A dohányfüst kátrányanyagaiban felhalmozódó szabad gyökök is elôidézhetnek ilyen folyamatokat, ezért legújabban a kutatók a p53 gén károsodásának tulajdonítják a dohányzás rákkeltô hatását.
Karcinogén (kancerogén, rákkeltô, daganatkeltô) hatásról akkor beszélünk, ha a toxicitási vizsgálatban részt vevô kísérleti állatok között valamilyen daganatos megbetegedés, elsôsorban rosszindulatú daganatos megbetegedés a statisztikai átlagnál nagyobb gyakorisággal fordul elô. Vannak olyan molekularészletek, amelyek jelenléte egy molekulában valószínűsítheti a karcinogén hatást. Ilyen szerkezeti egységek mindig homolízisre, tehát szabad gyökök képzésére hajlamosak. Ilyen például a halmozottan elôforduló kondenzált (polikondenzált) aromás gyűrűrendszer (az ilyen vegyületeket a köznyelvben kátránytermékeknek nevezzük) vagy az N-nitrozo-aminok jelenléte.
Bármilyen új készítmény kerül kereskedelmi forgalomba (élelmiszer, gyógyszer, kozmetikum, tisztítószer, szerkezeti anyag, stb.), elôtte minden esetben sok idôt, pénzt és kísérleti állatot igényelô kísérletekkel kell kizárni a rákkeltô hatás gyanúját.
Erre azért van szükség, mert ellentétben az élet más veszélyeivel, ahol kellô feltételek betartásával a kockázat olyan minimálisra szorítható, hogy a társadalom már elfogadhatónak tartja (pl. a gépkocsi, mint veszélyes üzem), a társadalmilag elfogadott kockázat a rákkeltô hatásra nem vonatkozhat.
Ugyanis a karcinogén anyagból nem ismeretes olyan kis dózis, amely bizonyítottan nem ártalmas. Ellenkezôleg, éppen az elôbb számoltunk be arról, hogy a karcinogén anyagnak akár egyetlen molekulája is daganatos megbetegedést okozhat.
Gyakran felmerül, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedések öröklôdnek-e. Egyes családokban halmozottan fordulnak elô rákos megbetegedések. Ennek az lehet az oka, hogy egyes egyénekben egyes biomolekulák különösen érzékenyek lehetnek a szabad gyökök támadására. Ez az érzékenység, tehát a szervezet könnyebb támadhatóságának lehetôsége átörökíthetô.
Abban, hogy a szabad gyök támadása, az iniciációs lépés után kialakul-e daganatos megbetegedés, igen sok tényezô játszhat szerepet. Az alkati tulajdonságokon (pl. fokozott érzékenység a szabad gyökökre) kívül külsô, belsô, környezeti, alkati, sôt idegállapotbeli és egyéb tényezôk is szerepet játszhatnak.
Ki kell hangsúlyoznunk, hogy bár alkati adottságainkat nem változtathatjuk meg, a kockázati tényezôk (rizikó faktorok) gondos elkerülésével egy alkatilag szabad gyökökre érzékeny ember is el tudja kerülni a szabad gyökkel történô találkozás lehetôségét (pl. a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellôzése, megfelelô étrend, kellô vitamin és mikroelem utánpótlás, fizikai és lelki vészhelyzetek, úgynevezett stresszállapotok kerülése, stb.).
Áttételes módon a szorongásos idegállapot, a depresszió is szabad gyökök keletkezéséhez vezethet. Ezért olyan fontos, hogy a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedô ne veszítse el küzdôképességét, ezzel és a tanácsok megszívlelésével tudja kezelô orvosának munkáját, így saját gyógyulását legjobban elôsegíteni.
A daganatos betegségek kifejlôdési üteme az életkorral fokozatosan csökken, az idôskorúak élet folyamatai, így sejtosztódásuk sebessége, ezen keresztül a daganatok kifejlôdési üteme is lelassul.
A daganatgátló hatóanyagok, ismertebb nevükön a kemoterápiás szerek (citosztatikumok) elsôsorban a sejtosztódást akadályozzák. Mivel a daganatos sejtek sokkal nagyobb ütemben osztódnak, mint a normális sejtek, ezért ezek a vegyületek elsôsorban ôket pusztítják. Ezek az anyagok a normális sejtek osztódását is gátolják, a kemoterápiás szerek mindig komoly mellékhatásokkal járnak. Ezek közül a legismertebb hatás a hajhullás.
A daganatos megbetegedések komplex terápiájának elsôdleges célja az egész daganatos sejtpopuláció elpusztítása, a beteg teljes gyógyulása. Gyakran az is elegendô, ha a kezelés következtében annyira lecsökken a tumoros sejtek száma, hogy ellenük a szervezet immunrendszere már eredménnyel tud védekezni. Ezt az elvet citoreduktív kezelésnek nevezzük.
Vannak olyan probálkozások is, amelyek a rákos sejtek végnélküli szaporodását olyan külsô faktor bevitelével kívánják megakadályozni, amelyek képesek e sejtek programmozott sejthalálát beindítani.
A tumoros betegségek kezelése mindig komplex feladat, amelyben a megfelelô hatóanyag kiválasztásán kívül a dózis nagysága, a kezelés ideje és gyakorisága, a különbözô hatóanyagok kombinálása, valamint a megfelelô vitaminok, mikroelemek, illetve egyéb vegyületek adagolása is nagy jelentôségű lehet. Ezért a terápiában a CoQ10 is szerepet, mint az energia hasznosítás fokozója és antioxidáns.
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a rosszindulatú daganatos betegségekben szenvedô betegek vérplazmájában
7. Betegcsoport: különbözô rosszindulatú daganatok megbetegedések
-Betegszám: 30: 15 férfi (38-57 év) és 15 nô (30-61 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
alacsony szelén koncentráció
alacsony cink koncentráció
a szöveti károsodásra utaló enzimek aktivitása magas
GOT aktivitás: 70-118 U/l
GPT aktivitás: 70-120 U/l
gGT aktivitás: 60-80 U/l
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x20 mg CoQ10 naponta (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelés elôtt a betegek vérplazmájában CoQ10 szintje alacsony volt, valamint a szelén és a cink koncentráció is a normális érték alatt maradt. A betegek vörösvértest-süllyedési sebességét igen magasnak találtuk. A különbözô szöveti károsodásra jellemzô enzimek aktivitása magasabb volt, mint az egészséges szövetekben.
A GOT és GPT aktivitása a normális értéknek két-háromszorosa volt. A g-glutamil-transzferáz (gGT) aktivitása is magasabb volt (60-80 U/l), mint a normális érték (<50 U/l).
A kezelt betegek általános állapota a kezelés elôtti rendkívül alacsony vérplazma CoQ10 szint emelkedésével párhuzamosan javult, a daganat stagnált. A betegek egyéb laboratóriumi vizsgálati paraméterei, így a GOT, az GPT és a gGT aktivitási értékei is közelítettek a normális értékekhez, a betegek vörösvértest-süllyedési sebesség értékei csökkentek éa a szelén és cink szintek emelkedtek. A betegek jobban tolerálták a citosztatikumok mellékhatásait.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A betegek CoQ10 koncentrációja rohamosan emelkedett, de egyik betegnél sem érte el a normális szintet a harmadik hónap végére
2. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
3. A vérkép gyorsabban normalizálódott, mint a kontroll csoportban
4. Az immunrendszer gyorsabban stabilizálódott, mint a kontroll csoportban
5. A citosztatikus kezelés mellékhatássai csökkentek
6. A betegekben szívizom toxikus károsodása csak kis mértékben volt tapasztalható
7. A betegek túlélési kilátásai 1-3 évvel nôttek
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A vitaminok, a mikroelemek és a CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
2. A vérkép csak lassan normalizálódott
3. Az immunrendszer működése nem volt megfelelô
4. Jelentkeztek a citosztatikus kezelés mellékhatásai
5. A betegekben szívizom toxikus károsodására utaló jeleket tapasztalunk
6. A betegek túlélési kilátásai nem nôttek
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,12 0,18 0,22 0,36
2. 0,21 0,27 0,31 0,41
3. 0,17 0,25 0,30 0,49
4. 0,10 0,19 0,27 0,52
5. 0,28 0,37 0,47 0,64
6. 0,30 0,41 0,50 0,64
7. 0,31 0,43 0,54 0,67
8. 0,26 0,38 0,43 0,57
9. 0,28 0,39 0,47 0,65
10. 0,22 0,35 0,49 0,74
A CoQ10 szint alakulása a daganatos megbetegedésben szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,13 0,15 0,19 0,35
12. 0,19 0,20 0,28 0,45
13. 0,27 0,28 0,35 0,55
14. 0,30 0,33 0,37 0,67
15. 0,15 0,16 0,21 0,59
16. 0,22 0,24 0,28 0,60
17. 0,17 0,18 0,22 0,49
18. 0,28 0,30 0,34 0,70
19. 0,11 0,12 0,13 0,41
20. 0,17 0,18 0,19 0,60
A CoQ10 szint alakulása a daganatos megbetegedésben szenvedô 11.-20 betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,12 0,14 0,19 0,51
22. 0,16 0,19 0,22 0,59
23. 0,23 0,24 0,25 0,61
24. 0,29 0,30 0,33 0,55
25. 0,31 0,33 0,35 0,59
26. 0,27 0,28 0,29 0,67
27. 0,17 0,22 0,25 0,61
28. 0,11 0,12 0,15 0,46
29. 0,21 0,23 0,25 0,58
30. 0,25 0,26 0,27 0.51
A CoQ10 szint alakulása a daganatos megbetegedésben szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
Az immunbetegségek
Az emberi szervezetben a külsô támadások, elsôsorban a kórokozók (antigének) elleni védekezô mechanizmusának legfontosabb eszköze az immunrendszer.
Az immunválasz sejtes elemeinek differenciálódása és funkciója (Guba szerint)
Az immunrendszer meglehetôsen bonyolultan, de hatékonyan működik a szervezet eredeti állapotának helyreállítására törekedve. A szervezet antigénre adott válaszát, az immunfolyamatok beindulását és e működés eredményét immunválasznak nevezzük.
A szervezet immunfunkcióját biztosító sejtek nem egyetlen szervbe tömörülve, hanem az egész szervezetben szétszóródva találhatók. Az immunválasz elsô szakasza, a felismerés fázisa, a védekezésre "szakosodott" sejtek ebben a fázisban különböztetik meg a test saját sejtjeit az idegen sejtektôl.
Az antigénrôl szóló információ a folyamat második szakaszában, a sejtkölcsönhatások fázisában kerül tovább azokhoz a sejtekhez, amelyek a harmadik szakaszban (effektor fázis) közvetlenül (sejtközvetített immunválasz) vagy termékeik (ellenanyagok, azaz antitestek) útján (humorális immunválasz) hatástalanítják és/vagy elpusztítják az antigént.
A humorális immunválasz során az antigén hatására olyan szérumfehérjék (antitestek) termelôdnek, amelyek a képzôdésüket kiváltó antigénekkel specifikusan reagálni képesek. Ezek az antitestek (immun-globulinok, immunoglobulinok) a testnedvekbôl kimutathatók. Az különbözô antigénekre válaszul termelôdô immunglobulinok szerkezete más és más, de felépítésükre általánosan jellemzô, hogy négy polipeptidláncból épülnek fel, két kisebb molekulatömegű, úgynevezett könnyű láncból és két nagyobb molekulatömegű, úgynevezett nehéz láncból.
Az antigénnek a szervezetbe jutása nem csak ellenanyag termelést válthat ki, hanem hatására olyan immunsejtek szaporodása is megindulhat, amelyek jellegzetes tulajdonsága a termelôdésüket kiváltó antigénnel való közvetlen specifikus reakció. A reakcióban az immunsejtek tehát közvetlenül vesznek részt, a behatoló antigén elpusztítása ezekkel a sejtekkel való kölcsönhatás következménye. Az immunválasznak ezt a formáját celluláris vagy sejtek útján közvetített immunválasznak nevezzük. A bôr- vagy szervátültetéskor a beültetett szövet kilökôdése elsôsorban immunreakció eredménye. A szabad gyökök a emberi szervezetben ugyancsak celluláris immunválaszt váltanak ki.
Autoimmun betegség esetében a saját testanyagok (autoantigének) is ellenanyagok (autoantitestek) termelôdését képesek beindítani vagy celluláris immunválaszt képesek kiváltani.
Az immunvédelem működésére igen jellemzô a vérplazma antigén-specifikus immunreakcióinak (pl. T4, T8) aktivitása. Az immunrendszer károsodásakor ezen immunreakciók aktivitása csökken.
Az immunrendszer megbetegedésekor a szervezet könnyen a különbözô kórokozók áldozatává válhat. Ezért olyan veszélyesek a szerzett immunhiányos megbetegedések (pl. az AIDS). Az immunrendszer működését bizonyos esetekben, például szervátültetésnél (transzplantáció) gátolni kell, hogy a beültetett szerv kilökôdését megakadályozzák. A szervátültetésen átesett beteget ezért kell a lábadozás ideje alatt steril (kórokozómentes) környezetben tartani. Az immunrendszer működését gátló anyagokat immunszupresszív szereknek nevezzük.
Mivel az immunbetegségek kialakulásánál sem lehet eltekinteni a szabad gyökök szerepétôl, az immunválasz kialakulásában pedig szerepet játszik a szervezet általános állapota, tehát energia hasznosítása, feltételeztük, hogy a CoQ10 a kívánatos irányba változtatja a beteg állapotát.
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata az immunbetegségben szenvedô betegek vérplazmájában
8. Betegcsoport: különbözô immunbetegségek
-Betegszám: 30: 15 férfi (32-55 év) és 15 nô (30-50 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
a T4 és T8 antigén-specifikus immunreakciók aktivitása alacsony
alacsony szelén koncentráció
alacsony cink koncentráció
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban és 2x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A három hónapos kezelés alatt, különösen a harmadik hónap végére a betegek vérplazma CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, több esetben elérte, sôt három esetben meg is haladta a normális érték legalsó szintjét.
A vérplazmában a T4 és T8 antigén-specifikus immunreakciók aktivitása a kezelés elôtt igen alacsony volt. Ez a szint a CoQ10 adagolás hatására emelkedett ugyan, de nem érte el az egészséges egyénekre jellemzô értékeket. A kezelés végére a betegek tünetei is enyhültek. Az immunbetegek kezelése során cink és szelén pótlásról is gondoskodni kellett.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A betegek CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, több esetben elérte, sôt három esetben meg is haladta a normális érték legalsó szintjét
2. A kontroll csoporthoz képest az IgA, az IgM és az IgG értéke rövidebb idô alatt került a normális tartományba
3. Az immunelektroforetikus vizsgálatok kevesebb eltérést mutattak, mint a kontroll csoportban
4. Fertôzéseket ritkábban tapasztaltunk, mint a kontroll csoportban
5. Két betegnél a kontroll csoporthoz hasonlóan a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 1,85 tablettára volt csökkenthetô
6. Húsz beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 0,95 tablettára volt csökkenthetô
7. Nyolc betegnél a gyógyszer elhagyható volt
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
2. Tíz beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 2 tablettára volt csökkenthetô
3. Nyolc beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 1,85 tablettára volt csökkenthetô
4. Kilenc beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 1,5 tablettára volt csökkenthetô
5. Egy beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3 tablettáról 1 tablettára volt csökkenthetô
6. Két beteg esetében a gyógyszer mennyisége a kezelt csoporthoz hasonlóan 3 tablettáról 0,95 tablettára volt csökkenthetô
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,45 0,47 0,52 0,63
2. 0,38 0,40 0,50 0,75
3. 0,51 0,53 0,59 0,79
4. 0,53 0,60 0,62 0,85
5. 0,47 0,55 0,59 0,60
6. 0,30 0,39 0,47 0,57
7. 0,28 0,35 0,48 0,60
8. 0,17 0,25 0,32 0,51
9. 0,22 0,27 0,34 0,55
10. 0,35 0,39 0,45 0,57
A CoQ10 szint alakulása az immunbetegségben szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,48 0,50 0,52 0,61
12. 0,53 0,54 0,55 0,72
13. 0,55 0,57 0,60 0,85
14. 0,34 0,37 0,39 0,45
15. 0,25 0,26 0,27 0,41
16. 0,40 0,45 0,47 0,85
17. 0,27 0,29 0,33 0,63
18. 0,42 0,44 0,47 0,90
19. 0,37 0,38 0,41 0,75
20. 0,29 0,33 0,35 0,62
A CoQ10 szint alakulása az immunbetegségben szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,22 0,25 0,26 0,49
22. 0,55 0,56 0,57 0,61
23. 0,51 0,56 0,59 0,70
24. 0,36 0,40 0,42 0,58
25. 0,33 0,38 0,39 0,60
26. 0,37 0,39 0,40 0,49
27. 0,44 0,46 0,47 0,57
28. 0,49 0,50 0,53 0,70
29. 0,51 0,52 0,53 0,63
30. 0,41 0,46 0,48 0.79
A CoQ10 szint alakulása az immunbetegségben szenvedô 21.-30 betegek vérplazmájában
Egyéb megbetegedések
Vannak olyan megbetegedések, amelyek kialakulásában és lefolyásában szerepet játszhat a beteg szervezetének általános állapota. Ilyen esetekben feltételezhetô, hogy a CoQ10 molekulának az emberi szervezet általános állapotára gyakorolt kedvezô hatása elônyös lehet annak ellenére, hogy a betegség a CoQ10 hatásmechanizmusával nem hozható közvetlenül ok-okozati összefüggésbe.
Ilyen megfontolás alapján három betegség típust találtunk vizsgálatra érdemesnek, a stresszállapot kiváltotta megbetegedéseket, a napjainkban már népbetegségnek számító allergiás megbetegedéseket és a menopauzás nôbetegek tünetegyüttesét. Természetesen e megbetegedések esetében is a nem megfelelô életvitel, a dohányzás, a testsúly nem kívánatos mértékű növekedése, a testmozgás hiánya, az alkoholfogyasztás és a stressz tovább növeli a kockázatot.
Az emberi szervezet a külvilág igen különbözô (fizikai, kémiai, sôt szellemi) és gyakran káros behatásaira azonos módon reagál, velük szemben eredeti állapotának megôrzésére törekszik. A behatást stressznek, a szervezet válaszát stresszállapotnak nevezzük. Kóros esetben ez az állapot állandósulhat. A stressz állapotában a szervezet a vészhelyzetnek megfelelôen mozgósítja energia tartalékait, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a CoQ10 kezelés a tünetek enyhüléséhez vezet.
Az allergia egy olyan, több lépcsôben kialakuló betegség, amely valamilyen allergén (tulajdonképen antigén) hatására alakul ki. Az allergia szerzett képesség, a szenzibilizáltsághoz (túlérzékenységhez) többszöri allergén behatás kell. Az allergiás immunreakció is lehet humorális és celluláris.
Az allergiás betegek tünetei igen változatosak lehetnek. Gyakori az allergiás ritinitis (szénanátha), ilyenkor a nyálkahártyák irritációján kívül nem ritkák a légzési nehézségek, ezeket gyűjtôszóval krónikus obstruktív légúti megbetegedésnek nevezzük. Ilyen allergiás légzési nehézségeket egyes mikroorganizmusok belélegzése is okozhat. Másoknál inkább a bôrtünetek (viszketô kiütések) dominálnak. A fertôzô betegségek tüneteinek egy része is allergiás jelenség.
Az allergéneknek különbözô típusait különböztetik meg. A házi allergének közé tartoznak a penészgombák és spóráik, valamint a komplex lakáspor. A klíma allergének a levegôben található füst, korom, por és virágpor szemcsék. Az állati szôr, bôr és toll is allergénnek számít. Egyes táplálékok és élvezeti cikkek is allergiát okozhatnak, ezeket nutritív allergéneknek nevezzük. A emberi szervezetben elôforduló baktérium gócok is válthatnak ki allergiás reakciót.
Az allergiás megbetegedések egyre gyakoribbak, egyes becslések szerint a népesség mintegy 20%-a érintett valamilyen formában. Feltételezzük, hogy az allergiás megbetegedések esetében az immunrendszer megbetegedéseivel analóg módon a CoQ10 adagolásának kedvezô hatása lehet.
A nôknél a menopauza idôszakában az ösztrogénszint a hormon elválasztás elégtelensége miatt csökken. Ez a csökkenés áttételesen befolyásolhatja a központi hôszabályozó rendszert, amelynek periódikusan bekövetkezô néhány perces zavara hôhullámokat idézhet elô. Mivel a menopauzás nôbetegek között a pszichés tüneteken kívül megnô a szív és érrendszeri betegségek, a miokardiális infarktus és a csontritkulás (osteoporosis) gyakorisága, indokoltnak tartható a CoQ10 kezelés kipróbálása.
A CoQ10 szint alakulásának vizsgálata a stresszállapot okozta panaszokban, allergiás megbetegedésekben és menopauzás panaszokban szenvedô betegek vérplazmájában
9. Betegcsoport: stressállapot
-Betegszám: 30: 10 férfi (25-55 év) és 20 nô (20-51 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
alacsony a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô hónapban, 2x10 mg CoQ10 a második hónapban és 1x10 mg CoQ10 a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A kezelés elôtt a betegek CoQ10 szintje valamivel a normális érték alatt volt. A három hónap alatt, különösen a harmadik hónap végére a betegek vérplazma CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, és csak négy esetben nem érte el a normális értéket. A kezelés végére a betegek tünetei is enyhültek.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A betegek CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, csak négy esetben nem érte el a normális érték legalsó szintjét
2. A betegek vérében aránylag gyorsan emelkedett a vitaminok és a mikroelemek koncentrációja
3. Két beteg esetében a gyógyszer mennyisége 5 tablettáról 2,63 tablettára volt csökkenthetô
4. Három beteg esetében a gyógyszer mennyisége 5 tablettáról 2,5 tablettára volt csökkenthetô
5. Tíz beteg esetében a gyógyszer mennyisége 5 tablettáról 1,5 tablettára volt csökkenthetô
6. Tíz betegnél a gyógyszer elhagyható volt
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A CoQ10, a mikroelemek és a vitaminok koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
2. Huszonkét beteg esetében a gyógyszer mennyisége 5 tablettáról 3,12 tablettára volt csökkenthetô
3. Három beteg esetében a gyógyszer mennyisége 5 tablettáról 3 tablettára volt csökkenthetô
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,45 0,47 0,51 0,60
2. 0,49 0,52 0,54 0,63
3. 0,30 0,35 0,39 0,49
4. 0,55 0,60 0,70 0,90
5. 0,57 0,60 0,71 0,87
6. 0,31 0,34 0,38 0,59
7. 0,40 0,42 0,45 0,63
8. 0,38 0,39 0,41 0,71
9. 0,45 0,47 0,52 0,68
10. 0,33 0,37 0,46 0,61
A CoQ10 szint alakulása a stresszállapotban szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,45 0,46 0,49 0,75
12. 0,46 0,49 0,52 0,68
13. 0,49 0,53 0,57 0,81
14. 0,33 0,34 0,43 0,77
15. 0,41 0,45 0,46 0,68
16. 0,37 0,40 0,46 0,81
17. 0,32 0,33 0,39 0,59
18. 0,49 0,50 0,52 0,67
19. 0,50 0,52 0,59 0,61
20. 0,34 0,36 0,47 0.68
A CoQ10 szint alakulása a stresszállapotban szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,32 0,35 0,50 0,55
22. 0,52 0,53 0,55 0,76
23. 0,31 0,35 0,49 0,69
24. 0,29 0,33 0,44 0,85
25. 0,34 0,35 0,46 0,75
26. 0,39 0,45 0,47 0,74
27. 0,52 0,53 0,56 0,69
28. 0,54 0,55 0,57 0,81
29. 0,23 0,27 0,31 0,54
30. 0,27 0,29 0,36 0,49
A CoQ10 szint alakulása a stresszállapotban szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
10. Betegcsoport: különbözô allergiás megbetegedések
-Betegszám: 30: 15 férfi (15-48 év) és 15 nô (14-58 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô hónapban, 2x10 mg CoQ10 a második és harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül)
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A CoQ10 kezelés három hónapja alatt, különösen a harmadik hónap végére a betegek kezdetben alacsony vérplazma CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, nem egy esetben elérte a normális értéket. A kezelés során a betege több, mint felénél az allergiás tünetek egyáltalán nem jelentkeztek, több betegen pedig jelentôsen enyhültek.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A betegek CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, több esetben elérte a normális értéket
2. Az allergiás tünetek enyhülése nagyobb arányban következett be, mint a kontroll csoportban
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,49 0,51 0,54 0,62
2. 0,32 0,33 0,36 0,49
3. 0,20 0,23 0,27 0,40
4. 0,50 0,54 0,56 0,64
5. 0,23 0,25 0,29 0,41
6. 0,35 0,37 0,42 0,56
7. 0,41 0,42 0,43 0,61
8. 0,52 0,53 0,55 0,65
9. 0,33 0,35 0,39 0,60
10. 0,56 0,57 0,60 0,69
A CoQ10 szint alakulása az allergiás megbetegedésben szenvedô 1.-10. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,43 0,45 0,49 0,59
12. 0,25 0,26 0,30 0,71
13. 0,32 0,33 0,35 0,66
14. 0,43 0,45 0,46 0,63
15. 0,37 0,40 0,44 0,60
16. 0,45 0,45 0,49 0,65
17. 0,52 0,52 0,55 0,63
18. 0,28 0,31 0,36 0,55
19. 0,32 0,35 0,37 0,61
20. 0,44 0,46 0,50 0,60
A CoQ10 szint alakulása az allergiás megbetegedésben szenvedô 11.-20. betegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,46 0,47 0,49 0,75
22. 0,29 0,35 0,37 0,81
23. 0,19 0,22 0,30 0,59
24. 0,22 0,25 0,29 0,45
25. 0,31 0,32 0,40 0,49
26. 0,39 0,40 0,43 0,53
27. 0,36 0,37 0,40 0,61
28. 0,18 0,20 0,30 0,55
29. 0,24 0,26 0,29 0,39
30. 0,50 0,51 0,60 0,71
A CoQ10 szint alakulása az allergiás megbetegedésben szenvedô 21.-30. betegek vérplazmájában
11. Betegcsoport: menopauza és posztmenopauza
-Betegszám: 30 nô (45-58 év)
-A betegek kezelés elôtti állapotára jellemzô laboratóriumi értékek:
alacsony CoQ10 koncentráció
alacsony HDL-koleszterin koncentráció
magas koleszterin és triglicerid koncentráció
-A kezelés idôtartama: 3 hónap
-Az adagolás módja: per os
-A kontrollcsoport: 30 azonos állapotú beteg csak gyógyszeres kezelést kapott
-Dózis: 3x10 mg CoQ10 naponta az elsô két hónapban, 1x10 mg a harmadik hónapban (a gyógyszeres kezelésen kívül). A CoQ10 mellé ösztrogént és gesztagont is adagoltunk.
A CoQ10 kezelés utáni eredmények:
A még kezeletlen betegek CoQ10 szintje, hormonszintje és HDL koleszterin szintje alacsony, koleszterin és triglicerid szintje magas volt. A kezelt betegek általános állapota a kezelés elôtti, a normális értékeknél valamivel alacsonyabb vérplazma CoQ10 szint normalizálódásával párhuzamosan javult. A betegek egyéb laboratóriumi vizsgálati paraméterei (K, TG, HDL-K) is közelítettek a normális értékekhez.
-A vizsgált betegcsoport eredményei (gyógyszer+CoQ10)
1. A betegek CoQ10 szintje szignifikánsan megnôtt, több esetben elérte a normális értéket
2. Huszonkét beteg esetében a koleszterin, a TG és a HDL-koleszterin szint a normális értékre csökkent
3. Négy beteg esetében a koleszterin és a HDL-koleszterin szint a normális értékre csökkent, a TG szintje 15% értékkel haladta meg a normális szintet
4. Négy beteg esetében a koleszterin és a HDL-koleszterin szint a normális értékre csökkent, a TG szintje 10% értékkel haladta meg a normális szintet
5. Két beteg kivételével az alvászavar megszünt
6. Öt betegnél megszünt a hipertónia
7. Tíz betegnél a korábban naponta átlagosan 10 hôhullám 3 hôhullámra csökkent
8. Tíz betegnél a korábban naponta átlagosan 10 hôhullám 2 hôhullámra csökkent
9. Tizenkét beteg hôhullámai megszüntek
10. Tíz beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3,2 tablettáról 2,1 tablettára volt csökkenthetô
11. Nyolc beteg esetében a gyógyszer mennyisége 3,2 tablettáról 1,5 tablettára volt csökkenthetô
12. Tizenkét betegnél a gyógyszer elhagyható volt
13. Csökkent a trombózis veszélye a kontroll csoporthoz képest
-A kontroll betegcsoport eredményei (gyógyszer)
1. A CoQ10 koncentrációja betegek vérében nem emelkedett
2. Az igényelt gyógyszer mennyisége nem csökkent
3. A hôhullámok számának csökkenése a fent ismertetett értékek mintegy harmada volt
4. Tíz betegnél alakult ki thrombophlebitis
5. Több betegnél súlygyarapodás volt észlelhetô
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása az 1.-10. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
1. 0,50 0,51 0,55 0,67
2. 0,48 0,50 0,54 0,60
3. 0,47 0,49 0,56 0,71
4. 0,32 0,40 0,43 0,57
5. 0,37 0,44 0,47 0,60
6. 0,30 0,37 0,43 0,58
7. 0,20 0,30 0,39 0,52
8. 0,29 0,33 0,38 0,49
9. 0,40 0,48 0,49 0,65
10. 0,43 0,46 0,54 0,70
A CoQ10 szint alakulása a menopauzás 1.-10. nôbetegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 11.-20. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
11. 0,31 0,33 0,39 0,58
12. 0,33 0,34 0,41 0,61
13. 0,37 0,38 0,44 0,71
14. 0,40 0,45 0,47 0,63
15. 0,39 0,46 0,49 0,61
16. 0,47 0,48 0,50 0,62
17. 0,50 0,53 0,55 0,59
18. 0,29 0,31 0,36 0,51
19. 0,30 0,31 0,33 0,59
20. 0,33 0,35 0,39 0,60
A CoQ10 szint alakulása a menopauzás 11.-20. nôbetegek vérplazmájában
A CoQ10 szint (mg/l) alakulása a 21.-30. betegek kezelése során
Beteg sorszám Kezelés elôtt 1 hónap kezelés után 2 hónap kezelés után 3 hónap kezelés után
21. 0,40 0,42 0,49 0,63
22. 0,35 0,36 0,43 0,69
23. 0,37 0,38 0,41 0,60
24. 0,36 0,39 0,49 0,71
25. 0,33 0,34 0,51 0,65
26. 0,45 0,47 0,53 0,73
27. 0,46 0,49 0,59 0,87
28. 0,43 0,45 0,55 0,91
29. 0,44 0,49 0,57 0,83
30. 0,41 0,45 0,49 0,71
A CoQ10 szint alakulása a menopauzás 21.-30. nôbetegek vérplazmájában
A COQ10 TERÁPIÁS ALKALMAZÁSÁNAK TÁVLATAI
Az irodalom és eddigi eredményeink alapján feltételezhetô, hogy a CoQ10 elônyösen használható az emberi szervezet működéséhez szükséges energia-ellátás fokozására és a szabad gyökök káros hatásainak kivédésére. Feltételeztük, hogy a CoQ10 normálistól eltérô szintje olyan megbetegedések diagnosztizálására használható fel, amelyek kialakulásában szabad gyökök játszanak szerepet. Azt is prognosztizáltuk, hogy az így diagnosztizálható betegségek fennállásakor a betegség tünetei enyhíthetôk azzal, hogy a CoQ10 szintet külsô adagolással, mintegy mesterségesen a normális szintre állítjuk be, ezáltal a CoQ10 terápia a beteg állapotát jelentôsen javítva megkönnyíti a gyógyítást. Könnyen belátható, hogy a CoQ10 ezt az elônyös hatást csak akkor képes kifejteni, ha az optimális anyagcseréhez szükséges egyéb feltételek is teljesülnek. Kísérleteinket e feltételrendszer biztosíthatóságának vizsgálata irányába kívánjuk kiterjeszteni.
FELHASZNÁLT IRODALOM
ÁDÁM Veronika, Faragó Anna, Machovich Raymond, Mandl József Orvosi Biokémia. Semmelweis Kiadó Budapest 1996.
BENDER, David A. Nutritional biochemistry of vitamins. Cambridge University Press Cambridge New York Port Chester Melbourne Sydney 1992.
BIANCHI, G.P., Fiorella, P.L., Bargossi, A.M., Grossi, G., Marchesini, G. Reduced ubiquinone plasma levels in patients with liver chirrosis and in chronic alcoholics. Liver 14, 138 1994.
CSABA György (szerk.) A biológia aktuális problémái 34. A lipid- peroxidáció molekuláris mechanizmusa és mennyiségi mérése. Medicina Könyvkiadó Budapest 1986.
FEHÉR, J., Blázovics, A., Matkovics, B., Mézes, M. (Eds.) Role of Free Radicals in Biological Systems. Akadémiai Kiadó Budapest 1993.
FOLKERS, K., Yamamura, Y. (Eds.) Biomedical and Clinical Aspects of Coenzyme Q. Vol. 3. Elsevier/North Holland Amsterdam 1981.
FOLKERS, K., Yamamura, Y. (Eds.) Biomedical and Clinical Aspects of Coenzyme Q. Vol. 4. Elsevier/North Holland Amsterdam 1984.
FOLKERS, K., Littarru, G.P., Yamagama, T. (Eds.) Biomedical and Clinical Aspects of Coenzyme Q. Vol. 6. Elsevier Science Publishers Amsterdam 1991.
GROSSI, G., Bargossi, A.M., Fiorella, P.L., Piazzi, S., Battino, M., Bianchi, G.P. Improved high-performance liquid chromatographic method for the determination of coenzyme Q10 in plazma. J. Chromatography 593, 217 1992.
GUBA Ferenc ¾Orvosi Biokémia. Medicina Kiadó Budapest 1988.
ELÔDI Pál ¾ Biokémia. Akadémiai Kiadó Budapest 1980.
HOPE, R.A., Longmore, J.M., Moss, P.A.H., Warrens, A.N., Belgyógyászat Oxford Zsebkönyve. Medicina Könyvkiadó RT. Budapest 1993.
KNOLL József (Szerk.) Gyógyszertan I., II. Medicina Könyvkiadó RT. Budapest 1993.
KOSÁRY Judit A biokémia alapvetô folyamatai. Az MTA Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének Közleményei 8. Harmadik kiadás RIM Kiadó, Nyíregyháza 1995.
KOSÁRY Judit, Tóth Ibolya: A Q10 hatásának biokémiai háttere és alkalmazhatósága a gyógyításban. Az MTA Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Tudományos Testületének Közleményei STÚDIUM Kiadó, Nyíregyháza 1997.
KOSÁRY Judit, Tóth Ibolya, Moravcsik Endre: A Q10 diagnosztikai és terápiás alkalmazásának eredményei. Az MTA Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Tudományos Testületének Közleményei STÚDIUM Kiadó, Nyíregyháza 1997.
KOSÁRY Judit, Tóth Ibolya, Moravcsik Endre: Eljárás a szabad gyökök káros hatásainak és a szervezet energia hasznosítási zavarainak következtében kialakuló megbetegedések új diagnosztikai módszerére és tüneteinek enyhítésére P 97OO925 alapszámú magyar szabadalmi bejelentés (1997).
LENCZ, G. Coenzyme Q, a Biochemical Rationale for the Therapeutic Effects of Coenzyme Q. Wiley Chichester 1985.
LUCKNER, Martin Secondary metabolism in microorganisms, plants and animals. Springer Verlag Berlin Heidelberg New York London Paris Tokyo Hong Kong 1990.
MCCORMICK, D.B.,Wright, L.D. (Eds) Vitamins and Coenzymes. Part C in Methods in Enzymology Vol. 18. Academic Press New York London 1971.
PADOS Gyula, Rizikófaktor: Koleszterin, Diéta-Terápia. A Gyakorló Orvos Könyvtára 227. Medicina Könyvkiadó RT. Budapest 1992.
PETRÁNYI Gyula (Szerk.) Belgyógyászat (tömör összefoglalás). Medicina Könyvkiadó RT. Budapest 1996.
STRYER, Lubert. Biochemistry. 3rd Edition W.H. Freeman & Company New York 1988.
YAMAMURA, Y., Folkers, K., Ito, Y. (Eds.) Biomedical and Clinical Aspects of Coenzyme Q. Vol. 2. Elsevier/North Holland Amsterdam 1980.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése